Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás

10 Talasz-völgyi feliratokat is figyelembe vesszük, akkor kiderül, hogy a magyar rovásírás ezeknek az írásához áll legközelebb. Ezt jól meg lehet érteni, hiszen a magyarok és Kelet-Európa török népei egykor a nyugati türk birodalomba tartoztak s mint láttuk, a Talusz-völgyi feliratok a nyugati türk birodalom területéről valók. A mellékelt táblázatban a türk eredetű jelek mellett először a Talasz-völgyi feliratok jeleit mutatom be — amennyiben megvannak —, azután egyéb türk alakokat Az utóbbiak egy vagy más szempontból tanulságosak lehetnek; a nyugati türk birodalom területén a Talasz-völgyi reánk maradt ábécének bizonyára több változata volt használatban és ezek olyan elemeket is mutathatnak, melyek nem a Talasz-völgyi feliratok ábécéjében, hanem egyéb türk ábécékben őrződtek meg. 24. A magyar rovásírás kevesebb egyszerű jegyből áll, mint a türk irás, a betűk számát tekintve olyanforma viszonyban van vele, miut a régi 24 betűs germán rúna-ábéce az újabb, 16 betűs rúuaábécével, az északival. A türk irás fent ismertetett gazdag mássalhangzó-rendszere a magvarban nincs meg, csupán a k mássalhangzó számára van két jel. (A k hang jelölésére az orkhoni feliratokban öt jel van, a szerint, hogy a k milyen magánhangzó szomszédságában fordnl elő.) Ami a két ábécé közti egyezéseket illeti, négy magyar jel tökéletesen egyezik a megfelelő türk jellel (é, n, a, sz); kétségtelen, hogy nagyjában a többi egyeztetés is helyes. A legtöbbször lényegtelen eltérések nem akadályai az egyeztetéseknek, ilyenfajta eltérések a magyar, illetőleg a türk jelek variánsai közt is előfordulnak. Általában megállapíthatjuk, hogy a magyar irás türk eredetű jelei közül az egyszerűbbek voltak kevesebb változásnak kitéve. Ez egészen természetes jelenség. A magyar irás bizonyos jeleit már 1890-ben egybevetette NAGY GÉIA egy előadásban bizonyos türk jelekkel, ennek a kísérletnek azonban rendkívül csekély értéke volt, mivel akkor még nem ismerték a türk jelek hangértékét. A türk irás megfejtése után NAGY GÉZA újra foglalkozott a kérdéssel:

1 ó állapította meg a b, i, k, q, n, p, r, sz, ü jelek tűik eredetét. A magyar p-t illetőleg megjegyzendő, hogy a két alsó — mint látjuk — eredetileg kisebb vonás, későbbi toldalék és a p jelének az t jelétói való megkülönböztetésére szolgált; a két egyenlő ferde vonást az l jelénél is megtaláljuk (1. alább). A magyar k-nak megfelelő türk jel a türk Írásban az i előtt és után álló k hangot jelöli. SEBESTYÉN a d, g, s jelét vetette egybe a megfelelő türk jelekkel* Az é jelét LIGETI LAJOS egyeztette a jeniszeji feliratok 518