Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

lift A húnok és bolgárok azonosságának főképviselője Zeuss Gáspár, aki «Die Deutschen und die Nachbarst&mme» c. művében (710. 1.) azt mondja, hogy «a bolgárok a keletre, a Pontus és Masotis mellé visszahúzódott húnok». Zeuss ezt az állítást részletesen bizonyítja. Bizonyítása a következő : Ennodius, midőn Theoderich-hez intézett dicsőítő beszédében a bolgárokat jellemzi, határozottan a húnokat juttatja eszünkbe. Athalarich a római szenátushoz intézett levelében ugyanazt a népet egyszer húnnak, egyszer bolgárnak nevezi. Prokopios sohasem használja a bolgár nevet, hanem mindig húnnak nevez' ezt a népet. Körülbelül Zeuss véleményén van Tomaschek, aki a bolgárokról a következőket írja : «A bvlgaroi összefoglaló elnevezése különféle hún törzseknek, melvek Attila halála után az Al-Dunánál, a Dnyepernél és a távolabbi keleti steppéken hátramaradtak s utánuk jövő belsőázsiai hordákkal erősödtek». (Paulv—Wissowa, Realenc. s. v. Bulgaroi.) A hún-bolgár azonosság álláspontján van a német őskor kiváló kutatója, Müllenhoff s az újabbak közül Marquart is. A magyar őstörténeti kutatás általában szintén a húnbolgár azonosság álláspontján van. Erre építi Gombocz azt az elméletét, hogy a magyar húnmonda lényegében a kaukázusi magyar-bolgár, azaz magyar-hún érintkezésre megy vissza (M. Ny. XVII, 15—21, A bolgár-kérdés és a magyar húnmonda), melyet Hóman Bálint élesebben úgy formulázott, hogy a magyarok a hún hagyományt, a hún származás tudatát, Keletről hozták magukkal. (U. o. 196. 1.) Ugyancsak a hún-bolgár azonosság gondolatát fogadja el gróf Zichy István a magyarság kialakulásáról írott tanulmányában, melyről alább még többször lesz szó. "Látjuk tehát, hogy mind a külföldön, mind nálunk a legsúlyosabb vélemények vallják a hún-bolgár azonosság gondolatát. Ezzel szemben ennek az elméletnek alig van ellenzője. A külföldön nem ismerek nevesebb kutatót, aki ne vallaná; itthon Pauler Gyula szólalt fel ellene egy rövid megjegyzésben (M. N. T., 120 1.) s újabban Fehér Géza jutott a történeti 29