Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás

A régi magyar írás eredete. I. Egy német tudós, NECKEL GUSZTÁV, «Zur Einführung in •die Runenforschung» cz. czikkében (Germ.-Rom. Monatsschrift, I.) panaszkodik, hogy a germanisták a rúnaírás tanulmányozását elhanyagolják. Szinte úgy látszik, mintha néhány szakember száraz és haszontalan időtöltése volna ez a tanulmány, s legfeljebb a germán faji önérzet az, mely ezt a tárgyat a szakembereken kívül még némely kevesek előtt romantikussá és érdekessé teszi. A régi magyar írásnak is érdekes a sorsa. A tudományos közönség jó része ma sem hisz benne, a mi főleg annak a romantikának következménye, a melylyel a legrégibb idők óta körülvették, s a mely még az Akadémia új, nagy kiadványából

1) sem hiányzik. (E kiadvány 160. lapján például ş. következők olvashatók: «... nemzetünk ...rátermettségével ezt a fenséges régiséget minden kultúrnép közt legtovább megőrizte». • Áz, a mit a feledés és bizonytalanság ködéből kibontakozó magyar rovásírás most az egyetemes írástörténetnek nyújt, az epigrapbia legnagyobb csodái közé tartozik.» 24. 1.: «Jellemző, hogy erre a pompás ötletre — a rovás visszaforgatásáról van szó — az indogermán népek egyike sem jött rá.» És így tovább. A ritkítások tőlem származnak.) Pedig ez minden tekintetben fontos, nagyon érdekes probléma, mely legkomolyabb, minden romantikától mentes érdeklődésünket megérdemli. Csakhogy nagy kritikával kell kezelni. ') Dr. SEBESTTÉN GYULA, A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest, 1915. Rövidítve : MRHE. E mű harmadik részének, az »Írástörténet» eligazodás • -nak bírálatát 1. NÉMETH, EPhK. XL. 560-70. 1.; SEBESTTÉ* válaszát s a bíráló feleletét uo. 668—679. 406