Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás

A nagyázentmiklóái kincó revíziója. Köztudomású, hogy a nagyszentmiklósi kincs feliratairól Nagy Géza azt a (valószínűleg nem egészen alaptalan) véleményt koczkáztatta meg, hogy betűi hasonlítanak a régi török feliratok betűihez. Ezen a nyomon indulva Mészáros Gyula és Supka Géza igyekeztek elolvasni e feliratoknak — szerintük — török szövegét. Mészáros kísérlete (Ethnographia, XXVI: 1—21) kudarczot állott (vő. Egyet Phil. Közi. XXXIX: 495—7); most jelent meg fenti czimen Supka czikke az Arch. Ért XXXV. k. 1—2. lúzetében, de erről sem lehet semmi jobbat mondani. A jegyekkel való merész combinatiókban Supka nem ismer határt. Példa: az 5. sz. korsó felirata négy betűből áll; olvasata Supka szerint bádia vagy bádük; ehhez a biztos eredményhez így jut el Supka: az első betű «hanyagul» van írva, a második «megfordítva», a harmadik «hibásan», a negyedik «talán tévesen». A török nyelveket még felületesen sem ismeri s e mellett deklinél és szókat képez. Példa: ujgur tők ,aok', -á (-kő) dativusképzö, ebből ótörök tőkő- ,zu Ende gehen'. Eredményei különben néha igen gondolkozóba ejtók. Példák: 23. sz. kehely: «Szép és Nyíl jegyesek» (Mészáros: öntsd lassan»), 6. sz. korsó: «kalapáld meg! fenekén nem illik össze» (Mészáros: ca viz kevéssé megbízható, hagyd ott»). Igen tanulságos a következő eset: A 21. sz. csészén a következő felíratván: BovrjXa Çoaıtav. Tear] .duyerocp]. BouraouX Çatan av Tappopj. HrÇcp]. Tatar]. Nagy Géza szerint: Bujla zsupán Dügetojgi tajdzsija (fejedelme), Butául zs., Tagrogi és Icsigi tajdzsija; az HrÇrp] helységnév emlékét Nagy Géza a magyar Öcóöff-ben látta. Eddig Nagy Géza. Supkának ez nem elég, kiegészíti még egy adattal. Strahlenbergnél találja a következőt: 404