Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás

4' eccnsativusrag, hogy a -dur műveltető képző (4 sor példa), hogy a -k névképző (5 sor), hogy a -p gerundiumképző (3 sor) stb., stb. Minden rendkívül imponálhatnak az Ethnographia ártatlan olvaeőjának, de turkolognst — mint hosszú évszázadok óta ismeretes és százszor leirt d> gok — hidegen hagyják. Mésnároe ezt a dolgosatát voltaképen a pétervári akadémián- ssá dékozott bemutatni (2. lapl, de ezt a háború miatt nem tehette. Megleh bogy Péterváron, a hol tudvalevőleg iskolázott turkologus nincsen, Mési ros fejtegetéseit helyesléssel fogadták volna, és természetes, hogy ez helyeslés a hazai dilettánsoknak nagy elégtételül szolgált volna. A dol érdemén azonban az ilyesmi nem változtat semmit. Mészáros szóban le dolgozata tudományos szempontból még akkor is abszolúte értéktel marad, ha érte a szentpétervári akadémia tagjává nevezik is ki. (Budapest.) 399