Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

359 Vö. még BUDENZ: NyK. VI, 412. A fenti fejtegetésekben fontos szerepet játszik a tarka ló megnevezése. A tarka ló a magyar nép képzeletvilágában egészen a legújabb időkig különleges helyet foglalt el. Gyermekkoromban Karcagon örültünk, ha tarka lovat láttunk, örültek a felnőttek is, ée nem mulasztottuk el elmondani a rigmust: tarka lovat láttam, szerencsét tanáltam. Hasonló jelenségeket természetesen minden népnél látunk. Legyen szabad azonban két esetet felhozni, amikor a törökök tarka lovaival foglalkoztam. Az egyik az volt, mikor kimutattam, hogy a besenyőknek volt egy törzse: BovkavConóv = Bula-Cop(b)an 'Cop(b)an (fejedelem) tarka (lovú törzse)' (KOsA. I, 224—5; UngJb. X, 27 kk.). Itt említettem az oguz Ala-yontlu törzsnevet is, melynek jelentése 'tarka lovú (törzs)'. Egy másik alkalommal a tarka lovak országáról írtam (Ethn. XLIII, 103—7). Ebben az értekezésben azokat az adatokat állítottam össze, amelyek azt bizonyítják, hogy az Ob környékén Narim körül, azokon a vidékeken, ahol régen kipcsak-törökség lakhatott, a XVI. század végéig élt egy török nép, egy Tarka Horda, amelynek tarka lovai voltak. Ezek az adalékok is azt mutatják, hogy a törökök szerették a tarka lovat, ée hogy jól érthető, hogy a magyarok a tar 'tarka' szót a törököktől vették át. 389