Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
189 — mondja B EKE —, mint a következő esetekben: pártha 'párta' (Vásárosdombó [i. m.] III, 264). dönyhe (Rózsafa), dönnyhe (Berkesd uo. 10; az ny a h előtt itt csak rövid lehet) 'dinnye'; leányka 'kánya' (Boda), 'varjú' (Helesfa uo. 18); mégfonyhad 'megfonnyad, összetöpörödik' (Pécs, Sellye uo. 23), fonyhad (Somogy m. Zselickisfalud NYÍRI, Kiskunhalas MTsz.), görhin (Vas m. Rábagvarmat MUSITS), gérhiny (Sajógömör MNy. VIII, 429, girhin, girhiny Torna m. KASSAI MTSZ.) 'görény'." L. még B EKE : MNy. XLV, 339: vissza <~ viszha (Dunántúl R.). Itt hangsúlyozni kell, hogy a fenti adatok általában képviselik ugyan a voc.— cons, (gem.) — voc. ~ voc.— cons.— A—voc. jelenségét, és analógiás alakulások kiindulásául is szolgálhatnak, de történetileg nem azonos alakulások. így: viszha: MÉSZÖLY: Nyr. XXXVII, 293; a fonnyad — fonyhad alakokra 1. SZINNYEI, NyH 7. 80—1, D. BARTHA KATALIN, A m. szóképzés tört. 55; a többi példák közül is lesz még egyikre-másikra mondanivalója a magyar nyelvészetnek. A példák egy része azonban világosan beszél, — tisztán mutatja, hogy a magyarban egy két magánhangzó közt levő mássalhangzó mellé A hang fejlődhetett. Legtöbbet mond a görény. Ez kétségtelenül egy ótörök *lcüren alak átvétele, A-s alakja a magyarban keletkezett, s nem lehet újabb, mert megvan nagy területen, a mai Borsod—Abaúj—Zemplén megye északnyugati vidékén és az ehhez kapcsolódó szlovákiai részeken (IMRE SAMU közlése a M. Nyelvjárások Atlaszának kéziratos lapjai alapján; 3 hazai, 4 szlovákiai kutatóponton), sőt fel van jegyezve a Dunántúlról, Vas megyéből is (Farkasfa: görhin: CSABA JÓZSEF: DunSzemle VIII, 173; Rábagyarmat: görhin: Musrrs JENŐ: DunSzemle VII, 325; IMRE SAMU közlése, az ÜMTsz. kéziratának felhasználásával). A pártha, dönyhe, leányka esetében is másodlagos A-val van dolgunk, s ezekhez járul még egy váJchánd adat (a M. Nyelvjárások Atlaszának kéziratában), melyet Patakon, Nógrád megyében jegyzett fel KÁLMÁN BÉLA. A szónak a környező kutatópontokon általában valeand alakja van. 3. A leörő szó leörhő alakjának nyelvtörténeti jelentőségében tehát nem lehet kételkedni. Ennek a fejleménye a görhó: Ormányság: görhő 'töpörtűs kukoricapogácsa (kemencében sült)', ritkán használt, régies szó (OrmSz.); Gömör megye: görhő 'kukoricalisztből készült, száraz, porhanyó pogácsa- yagy lepényforraa sütemény' (MTsz.). Van görhe alak is, ismeretes az Alföld és a régi Felvidék nagy részén; jelentése azonos a gömöri görhő jelentésével (MTsz.). Rendesen főnév, de Debrecenben (és Karcagon) melléknév, ebben a kifejezésben: görhe-málé 'száraz, porhanyó (málé)'; ebben őrződött meg eredeti szófaja és jelentése. Továbbképzett alakok is vannak. Ilyen a görhöny, a görhöcs és a görhes, melyeket P AIS DEZSŐ tárgyalt „AZképző" című cikkben még 1919-ben (MNy.XV, 129). Ezt mondja róluk: „A kukoricalisztből készült száraz, porhanyó pogácsa- vagy lepényforma süteménynek egyes vidékeken görheny ~ görhöny (görzsöny) ~ görhön a neve; ugyanez másutt görhő vagy görhe (MTsz.); a 'levelensült' pedig görhe vagy görhöcs (Pallas Nagy Lexikona XI, 474). Mindezek a görhes am. 'sovány, száraz, beteges, köhögős' melléknév *görh alapszavához tartoznak, mint -n ~ -ny \ -ő \ -e | -cs képzős kicsinyítők." P AIS tehát már egyezteti a görhes szót a görhő és görheny szavakkal; ezek azonban nem egy ismeretlen *görh- tő származékai, hanem a leörő család385
