Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A törökök és a magyarság kialakulása
lift tatártól stb. különösen eltér. Ez a két nyelv a csuvas és a jakut. Ezekről Radloff megállapította, hogy „romlott* nyelvek. A csuvas. a mely (ő szerinte) eredetileg nem török nép, hosszú idő alatt, talán három korszakban, sajátította el a török nyelvet. Abból a körülményből, hogy pl. az oszmánli első szótagbeli a-nak a csuvasban a, u vagy j felel meg, RÁDLOPP azt következtette, hogy a csuvasok az első korszakban még csak „nagyon megcsonkított alakban* tudták kimondani a tatár szókat s ekkor az a helyett t-t mondtak; aztán „egyre jobban gyakorolták a tatár hangok helyes felfogását* s ekkor az a helyett u-t mondtak; a harmadik korszakban aztán épp úgy ki tudták mondani az a-t, mint a tatárok. (L. RADI.OPP, Phonetik der nördlichen Türksprachen, Leipzig, 1883, 90. 1.) Ez a magyarázat persze lehetetlenné totte annak a felismerését, hogy itt voltaképen — mint a hogy alább látni fogjuk — a török nyelvtörténet egyik legfontosabb jelenségével van dolgunk. A jakut nyelv nagy eltéréseit RADLOPP szintén úgy magyarázza, hogy ezek egy eredetileg nem török nyelv eltörökösödése következtében állottak elő. Mielőtt tovább mennénk, jegyezzük meg, miféle újításokat mutat az őstörökkel szemben a csuvas. A magánhangzórendszer tökéletesen megváltozott; az őstörök *a három képviselőjét (j, y, amár fent láttuk, az *u helyén i (s ezzel nyelvjárásilag váltakozó ó)-t találunk, az *o helyén u-t, az *i és *» helyén »-t, az *a helyén a-t, az *ö helyén » (<x> ö)-t, az *ú helyén u-t, s-t. A mássalhangzórendszer, ben is sok változást látunk, többek közt az őstörök *-£- helyett -í-et a *-z- helyett -r-t, szókezdő *s- helyett gyakran í-et. Ha a magyar nyelv régi török jövevényszavait megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy ezekben is az *a helyén gyakran t, a *z helyén mindig r, as V helyén néha í- van. Így pl. az oszmánli jaz- ,irni' igének a magyarban ír alak felel meg (a ^ i, z <v r), az oszmánli sary .sárga' alaknak pedig sár ( s- ~ í-). Mivel pedig a török nyelvek közül ezeket a jelenségeket csak a csuvas mutatja, világos, hogy a magyar nyelv régi török jövevényszavai a csuvas őséből, vagy legalább is egy ehhez közelálló nyelvből valók. Ennek az ócsuvas nyelvnek egyetlen emléke a magyar nyelvbeli jövevényszók. Esek arra is megtanitanak bennünket, milyen régiek a csuvas újításai; mivel a magyarban az őstörök *a-uak a és i, az *u-uak u o, az Vnak o, az *t ós *i-nek », az *a-nek e, az *ö-nek ö, az *ú'-nek ü ö felel meg, világos, hogy a csuvas magánhangzórendszer újításai közül csak az *a i régibb, mint a magyar-ócsuvas érintkezés. Ezek a csuvas újításai. Ezek közül most az őstörök *a oo csuvas j érdekel bennünket, a mely tehát — mint a magyar nyelv régi török jövevényszavai mutatják — igen régi. A török nyelvek nagy részében találunk ugyan 5
