Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

lift szórványos a <N> i (.;) váltakozást, de ez a megfelelő csuvas jelenséggel sehogysem hozható összefüggésbe. Van azonban egy török nyelv, a mely az első szótagbeli 'a helyén gyakran szintén j-t mutat. Ez a jakut. Mint „Az ósjakut hangtan alapjai" cz. dolgozatomban (NyK. XLIII.) kimutattam, hogy az első szótagbeli jakut j-nak (a mely őstör. "a-ból fejlődött) a csuvasban szabályosan j felel meg. Itt tehát csak közös jakut-c8uvas újításról lehet szó. A jakut-csuvas közösségnek egyéb kétségtelen jelei is vannak. Az oszmánli dört ,négy' szónak a jakutban tüörd, a csuvasban tívattS alak felel meg; ott tehát diftongus, itt két szótag. S ezenkívül még egyéb apróságok. A jakut és a csuvas tehát őstörök szempontból az összes többi dialektusokkal szemben egységet képez. Ezt a két nyelvet fent emiitett dolgozatomban „s-török" néven foglaltam össze; alapul az a külső körülmény szolgált, hogy ezek a nyelvek az őstörök szókezdő "j-t (talán nem egészen egymástól függetlenül) s-re (a csuvas *-re, a jakut a-re) változtatták. A mint tehát fentebb mondottam, ezek az s-török nyelvek sok újítást fejlesztettek ki; ezek jó része egészen modern; egyelőre újabb eredetűnek látszik a csuvasnak két dialektusra, tir/ai-ra és anatri-ra való oszlása is. Különösen nevezetesek azonban a jakut hosszú magánhangzók és diftongusok, a melyekkel szemben a többi törökségben rendesen rövid magánhangzót (s az oszmánliban számos példában jakut rövid hangzó esetén utána zöngétlen, jakut hosszú hangzó esetén utána zöngés mássalhangzót (pl. jakut at ,ló' ™ oszm. at, jak. at ,név' <v oszm. ad) találunk. A dolog valószínűleg a hangsúlyból magyarázandó. Az s-török nyelveken kívül levő összes többi török nyelveket y-török néven foglaltam egybe. Ezeket a nyelveket történeti alapon egyelőre nem lehet osztályozni, legfeljebb földrajzi csoportok szerint lehet felosztani őket ilyenformán : szibériai dialektusok (ezeket beszélik pl. az altaji tatárok, teleutok, karagaszok, abakáni tatárok), közép-ázsiai dialektusok (kirgiz, özbeg, türkmen, szárt stb.; régi irodalmi nyelv a csagatáj), Feketetenger-vidéki dialektusok (oszmánli, azerbajdzsáni, krimi, kaukázusi tatár nyelvjárások), Volga-vidéki dialektusok (kazáni tatár, baskír, mizser s egyéb tatár nyelvjárások). A y'-török nyelvekhez tartoznak a kihalt kök-török (orkhoni feliratok), ujgur, kún nyelvek is. Ha már most tovább megyünk egy lépéssel és azt vizsgáljuk, hogy áll a török nyelv egyéb nyelvekhez való rokonságának a kérdése, meglehetősen bonyolult problémákra bukkanunk. Tudjuk, hogy a török nyelvek legközelebbi rokonaként a mongolmandzsu nyelveket szokás emlegetni (altaji nyelvek). A mandzsut egyelőre hagyjuk figyelmen kívül; ennek a mongolhoz való viszonya 6