Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

182 «Die argippáische Glosse aa/u stellt das alteste, vor 2340 Jahren bezeugte tiirkische Wort dar. Zur Erklârung bieten sich verschiedene Wege

; türk sigh- 'auspressen, durchseihen' (sighindu 'Saft, Brühe', mong. sigür 'Durchschlag, Sieb')

; mong. as^a^u 'ausschütten, ausgiessen', acuk 'dickflüssig'

; Erman (Reise um die Erde I, 1, 427) vergleicht türk. acigh, acy 'sauer, herb, salzig, bitter'. Vielleicht hat das Wort nicht bloss den Saft, sondern auch den Brei bezeichnet, der einn gute Wegekost bietet; deutlich erkennbar ist das türk. Bildungssuffix -ghu (mong. -/u), welches auch in der Geştalt -ugh auftritt und Nomina actionis perfectae ausdriickt z. B. von jar 'spalten', jar-ghu 'Scheidung, Zwist; Entscheidung, Gericht, Gesetz' und jar-ugh 'Spalte, Lichtstrahl'

; als Wurzel ist dann as 'sich náhren' zu betrachten

; die primitivere Form as-ghu findet sich nicht mehr vor, wohl aber die Parallelform as-ugh 'Lebensmittel, Wegekost, Tagesration' neben aá (jakut. as) 'Nahrung; Gerste, Roggen; Brod, Suppe, Fleisch'.» Ezeket a tarka magyarázat-lehetőségeket ma már felesleges cáfolni, csupán a legvalószínűbbnek tartott magyarázatra jegyzem meg, hogy as- 'sich náhren' ige a törökben nincs, az as-ugh 'Lebensmittel' helyesen azuq-nak hangzik s ennek semmi köze az oi 'Nahrung' szóhoz. Amint az io^o-1 simán megmagyarázza TOMASCHEK, úgy magyarázza az argippaeusok leírásának egyes pontjait török népek szokásaival, amit meg lehet tenni, de ennek a munkának semmi kézzelfogható eredménye nincsen. ERMAN munkája, melyet TOMASCHEK említ, illetőleg ennek első része 1833-ban jelent meg. ERMAN ötletét MÜLLENHOF 1 és KIESSLING

3 is képviselik.

3 Szintén töröknek, hunnak vélte TOMASCHEK az «Arimaspoi» népet, melyről ugyancsak HERODOTOS beszél (III, 116; IV, 13), éspedig a prokonnesosi ARISTEAS eposza nyomán. Erről szól TOMASCHEK «Kritik der altesten Nachrichten über den skythischen Norden» c. dolgozatának első része.

4 Ezek az arimaspoi egy nagyszámú, harcias, egyszemű nép, mely az ismert világ északkeleti szélén lakott; szomszédosak voltak az aranyat őrző griffek földjével, honnan aranyat szerezni igyekeztek. Itt sincs semmi, ami török filológiai szempontból megfogható volna. Ellenben igen tetszetős LAUFERnek az az elmélete, hogy az arimaspoi nép mongol (T'oung Pao, 1908, 429—52.); LAUFER bizonyításából kiemelem, hogy a mongolban árátn-dák 'félszemű' s hogy az aranyat gyüjtö hangyakirály mondája megvan a mongoloknál is. Ha ez a bizonyítás helyes — nekem nagyon valószínűnek 1 Deutsche Altertumskunde III, 15. * PAULY—WISSOWA, Real-encyclopftdie, s. v. Hunni (1913), 2599. a Vö. még How—WELLS, A commentary on Herodotus, I, 309.—311. * Sitiungsber. Akad. Wien CXVI (1888), 715 skk. 95