Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Géza nevünk eredete: Magyar Nyelv LII (1956), 325—33
.131 olyan változatát rögzítették, amely magyar forrásainkban nem maradt fenn. Fennmaradt ezzel szemben a magyarban a *Gyeü-nek *Gyöü fokon keresztül fejlődött Győ alakja az Al-Győ, Gyöd, Gyűd földrajzi nevekben, amire PAIS DEZSŐ mutatott rá meggyőző módon (MAn. 117, MNy. XXIII, 507, ScriptRerHung. I, 116, 2. jegyz.; vö. még: SZABÓ DÉNES: MNyTK. 85. sz. 19—20; MOÓB i. m. 134-T-5). Hogy a latinul írt osztrák krónikák Goviao névalakja mögött milyen kiejtett bajor névalak áll, természetesen nem volna könnyű megmondani. Azonban öü kettőshangzó volt az egykorú bajorban is (vö. V. MOSER, Frühneuhochdeutsohe Grammatik 1/1. Heidelberg, 1929. 154), s — úgy látszik — ismeretesek ugyanonnan oi nyelvjárási fejlemények is (vö. MOÓR i. m. 189—90). Talán nem lehetetlen tehát, hogy a latin írású bajor Gou, Ioi változatok öif-vel, illetőleg ot-val hangzó formákat adnak vissza. — A szókezdő magyar gy ~ bajor j változás magyarázata nem ütközik nehézségekbe: a bajor j ugyanis a magyar gy1 — a ritkább g mellett —, amint néhány világos földrajzi névi példa bizonyltja (MOÓR i.m. 192; KNIEZSA i.m. 71) szabályosan helyettesíti. A Goutao, Goutsco és loitaco, Ioitscho alakok ts. illetőleg tsc, tach betűkapcsolatai szintén szabályosan jelölik a *Gyöücsa cs-jét (a t -f- a, t + ac, t + ach betűkapcsolatok S hangértékű a, ac, sch elemeire vonatkozólag vö.: KNIEZSA i. m. 69, 73, 74—75; BÁRCZI: Acta Lingu. I, 31—4; MOÓR i. m. 198—9). Nyüvánvaló íráshibán alapulnak a Ioitaco, *Goutsa változatnak az osztrák krónikákban (GOMBOS 559, 763) található Iottaconem, Loutae, Poutaa névalakjai. A bajor Qoutso formával azonos vagy hasonló hangértékűnek tekinthetjük a Gouso (indecl.) változatot is, amely Eberhard salzburgi püspöknek a II. Gézához 1161 táján írt levelében (GOMBOS 863) fordul elő. Ez a Gouso alak egyben megmagyaráz egy vele szorosan összefüggő másik — eddig rejtélyes — formát: a II. Géza királynak ugyanehhez az Eberhardhoz előzőleg, 1161 táján (vö. PAULER, MNT. 1293) küldött levelében WENZELnél (ÁrpÜjOkm. VT, 102) található Goviso (nom.) aligha lehet más. mint egy eredeti Gou(t)ao elírása. Erre mutat az is, hogy FEJÉR (CodDipl.II, 161)HANSIZ (GermSacr. II, 272) nyomán ugyanitt Goviao helyett Couao-t olvas. Feltehető tehát, hogy a HANSiztól használt és a WENZELnél „Bécsi udv. kézir. 629 . sz.. 55. lev." jelzéssel közölt másolatok nem voltak azonosak (vö. SZENTPÉTERY, KritJ. I, 33). Ugyanezzel az elírással találkozunk a Chronicon Garster.se egyik helyén, ahol (GOMBOS 559) a következő alakokat találjuk: Î146, 1163. Goviso (nom.). 1162: Gouia (gen.). Ugyanez a forrás használja az imént tárgyalt Iottaconem (acc.) változatot is (1074: I. Géza). Minthogy az 1162. évnél közölt mondat szó szerint egyezik a többi krónikák szövegével, azok azonban a Goviso helyett Gout80-t írnak, nem kétséges, hogy — mint II. Géza és Eberhard levelezésében — itt is elírással van dolgunk. Elhibázott volna tqfrát a Goviso formákat a vi szótagot tartalmazó adataink közé sorolnunk. A Gouso változattal függ össze a bajor Notae Weltenburgenses (GOMBOS 1712: I. Géza) Gonzonem (acc., így GOMBOS is; helyesen: Gouzonem, nom.. *Gouzo) névalakja,, amelyben a z szintén jelölhet magyar cs-t (vö. KNIEZSA i. m. 69). Valószínűleg egy német Gouzo formára vezethető vissza Chavannesi Ademar (GOMBOS 16) Gouz és esetleg Gaufredus de Biuil (GOMBOS 976) (Sonzalco (olv. *Gouz+ ?) adata is. Az utóbbi forrást azonban GOMBOS is a ..maxima ex parte fabulose enarrata" szavakkal jellemzi (Gaufredus — úgy látszik — pár sorral később a bibliai eredetű Iosepha nevet is használja II. Géza neveként). 67
