Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Géza nevünk eredete: Magyar Nyelv LII (1956), 325—33

.131 fejedelem neve, de az is. hogy Thietmar valóban a szlávok kiváló ismerője volt. s hogy pár sorral a Deuvix név után Szent István anyjának nevét (Beleknegini) is szláv fordításban közli (vö.: MELICH. HonfMg. 247 — 53; PAIS: MNy. XXXI. 270; BERRÁR JOLÁN: MNyTK. 80. sz. 25). Minden valószínűség szerint igaza van tehát GYÓNI MÁTYÁsnak (i.m. 39—40), amikor a Deuvix alakot — bár közelebbi bizonyítás nélkül — ő is szláv közvetítésűnek mondja. A *Devix alak i-jének magyarázata azonban (vö. alább), mind itt. mind pedig a következő adatban — ha csak a *Gyéücsa eredetiből indulunk ki, látszólag leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Thietmar *Devi:r jéhez a legközelebb az a bizánci feljegyzésű változat áll, amelyet a magyar korona alsó részén levő, I. Gézát ábrázoló zománckép feliratából Ueeo/JtTCÓ; alakban (o: jeovidzas) ismerünk (MORAVCSIK: Szent István-Emi. III. 446. MNy. XXXI, 137 — 40). Ez világosan három szótagú szó, amelyben ismét feltűnik az imént tárgyalt W szótag is. GYÓNI (i. h.)szerint ez szintén szláv közvetítésű alak, amelyben az <o ..egy magyar *Gyéüvicsa névalak" ü-jét írja át. Honnan került azonban a névbe a vi szótag? Bizonyt is nehézséget jelent a szláv közvetítés feltevése esetén a bizánci De ~ magyar Gye megfelelés is. Egy szláv D'e bizánci feljegyzése ugyanis természetesebb volna a Ae betűkapcsolattal. Erre mutat például az albán Devolli folyó szláv Dévoli nevének bizánci diá/JoAi;, Aeáfioh; alakja (vö. A. VAILLANT, Grammaire comparée des langues slaves I. Lyon —Paris, 1950. 114) s közvetve a cseh Deuca írásmód is. — A Deuvix és Eeaıfinlâ; névalakok magyarázata — amint alább (332) látni fogjuk — valószínűleg egészen más módon lehetséges. Egyelőre jegyezzünk meg annyit, hogy ez a két névalak egy vi szótagot is tartalmazó három szótagú eredetire mutat.

1 3. A közös forrásból merítő XII— XIV. századi osztrák krónikák IV. Henriknek I. Géza ellen 1073-ban viselt hadjáratával kapcsolatban (1074: ..Heinricus rex in Ungariam adversus Goutsonem patruelem Salemonis profectus incassum rediit"), továbbá II. Géza halálának feljegyzésében (1162: ..Goutsco rex Ungarie obiit") említik a Géza nevet (GOMBOS 90, 156, 267, 504, 559, 677, 751, 1484). Az egyes krónikáknak az idézett két latin mondatban használt főváltozata a Goutso (acc.: Goutsonem; Goutsco) és a *Ioitsco (acc.: Ioitsconem). Ezek az adatok az osztrák krónikák 1793—1794. évi kiadásából, továbbá a Monumenta Germaniae Historica korai köteteiből nálunk is régen ismertek voltak, meggyőző magyarázatuk azonban oií-juk, illetőleg ot-juk miatt mindezideig nem látszott lehetségesnek, s így a Géza név magyarázatakor legtöbbször egyszerűen figyelmen kívül hagyták őket. Talán csak NAGY GÉZA (Turul IX, 121 — 2) volt kivétel, aki éppen ezeknek a változatoknak az alapjáD vette fel a Géza névnek az egyetlen más forrásból sem igazolható *Gyovicsa ~ *GycmC8d változatát. — Nézetem szerint azok után. amiket BENKŐ LORÁND (NyK. LIV. 59) írt *z ómagyar éü > ött > ö fejlődés öü fokáról a magyar kettőshangzókat tárgyaló tartalmas cikkében, a Goutso adat magyarázata nem okoz nehézséget. BENKŐ bizonyítékai közül én csak a Gourin-ra hivatkoznám, amelynek első része nyilvánvalóan egy ejtésbeli *GyöiXr alakpt tükröz (vö. még BÁRCZI. Hangtört. 70)

2: a Gou írásmód tehát a Goutso esetében is *Gyöü eredetit adhat vissza. Az osztrák krónikák ebben az esetben a Géza névnek 1 A (1 YÖNitól iile sorolt sz.lovâk berime ( ?) földrajzi név kiilön vizsgálatot érdemelne. 1 Vö. P

AIS, AZ -n határozórag történetéhez: MNy. XXXV, 315.— P. D. 66