Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A magyar népnév legrégibb előfordulásai a forrásokban: Pais Dezső Emlékkönyv (1956), 268-75
268 Magánhangzó nélküli alakban közlik a m.ğ.y.riya nevet Gaiháni korábbi, egymástól független kivonatolói is. Ezek: a 982-ben készült „Hudüd al-'Alam" című perzsa földrajzi mű (ed. BARTHOLD. 1930. 10b, 13a, 19a, 38b), Gardízi 1050 táján készült munkájának mindkét kézirata (vö. KMOSKÓ, Gardizis Abhandlung über die Stámme der Türken 214, vö. Acta Orient. IV, 84), valamint Bakri (megh. 1094.) 1849 óta ismert arab nyelvű kivonata (vö. MagyHonfKútf. 195—6). A m.ğ.y.riya név magában álló, részben magánhangzós változata, a fent említett muğ.y.riya Ibn Rusta művének egyetlen, 1254-ből származó, késői kéziratában (Brit. Mus. Add. 23, 378) fordul elő. 1 A magyar népnévvel foglalkozó tudósaink 1895 és 1930 között ismételten orientalistákhoz fordultak ennek a névalaknak az ügyében. így HÓMAN BÁLINT (A magyar nép neve és a magyar király címe a középkori latinságban. Bp., 1917. 34; vö. MELICH JÁNOS, HonfMg. 13), aki a GoLDZiHERtől kapott felvilágosítás alapján, de azt nyilvánvalóan félreértve a mo-, ma-, me- olvasatokat tartotta itt lehetségesnek. Nem tulajdonított különösebb jelentőséget az Ibn Rusta-kézirat w-jának KMOSKÓ (VÖ. ÓMOlv. 2—4) sem, 2 csak NÉMETH GYULA (MNy. XXV, 8— 9) hangsúlyozta ismét ennek az adatnak fontosságát. Minthogy az arab írásban csak a-, i- és w-jel van, s az m idegen nyelvi o-t, az a pedig idegen nyelvi e-t is szokott jelölni, a muğ.y.riya névalakot egy magyar *mogyer(i), esetleg *mogyeriya-n&k is értelmezhetnénk (vö. HonfKial. 246). Van azonban ennek a magyarázatnak egy nehézsége, amelyre KMOSKÓ (Száz. 1927: 150—1; határozottabban kéziratos művében, 214) lett először figyelmes. Ez pedig az, hogy a m.ğ.y.riya névalak, amely a magyar tudósítás szövegében (vö. MagyHonfKútf. 167 — 73, 195) mintegy tíz alkalommal fordul elő, a fejezet elején mind Ibn Rusta, mind Gardizi, mind pedig Bakri kéziratában a Jo.jjiatvi : m.ğ.y.riya-val csaknem azonos, téves : m.h.f.riya alakot mutatja. Márpedig a m.h.f.riya betűcsoport a másoló számára nem volt idegen tulajdonnév, hanem arab közszó, amely mahf ariya-nak vokalizálva az 'ásás helyéhoz tartozók', muhuffariya olvasatban pedig az 'elásotthoz tartozók' (célzás egy „al-ard al-muhaffura: az elásott föld [ország]" kifejezésre). Ilyen „elásott ország" ugyanis az arab földrajzírók (Abü-1-Fidâ', id. kiad. 206 : i: „al-ard, al-mahfiira: az elásott föld [ország]") képzeletében éppen Baskiria táján valóban létezett. Erre gondolhatott első pillanatban a másoló is, amikor ideért a szövegben, és ezért tehette a m.h.f. riya alak rn-je fölé az u jelét. 3 Mindebből az következik, hogy a m.ğ.y.riya változat értelmezésekor figyelmen kívül kell hagynunk Ibn Rusta kéziratának M-ját. így pedig nincs akadálya annak, hogy Gaiháni névalakjának első szótagját *mağ- alakban rekonstruáljuk. Ami a * moğyeriya feltett alak második szótagjának y-jét és e-jét illeti, NÉMETH GYULA (HonfKiai. 314) magyarázata, amely szerint a y-t a *mogyeri 1 A muğ.y.r- névalakra „Magna Ilungaria" című cikkemben (Száz. 1943: 300) már volt alkalmam felhívni a figyelmet. MOÓR, aki ezt az ablkot fogadja el kiindulópontul, fejtegetéseimre „tudvalevőleg" utalással hivatkozik (NyK. LIV, 82; vö. ezzel szemben NéNv. IV, 123: maíghar).— O TROKOCSIVU I kapcsolatban tett szóbeli közlésemre MOÓR (NyK. LIV, 83, 12. jegyz.) „tudomásom szerint" megjelöléssel utal. 2 A mai magyar népnév alapján a magyarlya olvasatot fogadta el Ibn Kusta kritikai szövegének kiadója, DE GOEJE (BiblGeogrArab. VII, 142) és az ő nyomán BARTHOLD (Enzlsl. I, 698) és MINORSKY (Hudüd 317-24) is. 3 Nagyon valószínű, hogy az „elásott föld" fogalma éppen ennek az íráshibának köszönheti eredetét. Erre mutat az is, hogy az „elásott föld"-ről a nevén kívül semmit sein tudnak az arabok. 62
