Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A magyar népnév legrégibb előfordulásai a forrásokban: Pais Dezső Emlékkönyv (1956), 268-75
268 és baSyirfd) nevek keveredése magyarázza ma is a legmegfelelőbbnek látszik. Ugyanez a keveredés azonban aligha jogosít fel egy második szótagbeli e feltevésére. 1 Az arabban ugyanis eredeti e hang nincsen, y előtti vagy utáni helyzetben pedig még olyan nyelvjárásokban sem várható e, amelyek egyébként ismerték az eléggé általános a > e hangváltozást (vö. például: arab yalaba > arab nyelvj. yalebe > oszırı. galebe). A m.ğ.y.rlya második szótagjában tehát aligha kereshetünk *yer-1. Ezzel szemben a baSyir(d) név yxr(d)-je alapján szinte magától kínálkozik egy *yir olvasat.'- Az utóbbi magyarázat mellett nagy súllyal esik latba az a tény, hogy Mas'il d i (X. sz.) b.ğ.y.r.d.-n ak nevezi a Balkánon kalandozó magyarokat (CHWOLSON i. m. 104). Ennek a névalaknak a második szótagja ugyanis, a y.r.d még világosabban abaSyir(d)-Ta, (vö. NÉMETH, HonfKial. 310) utal. 3 —- Az elmondottak alapján tehát Gaiháni m.ğ.y.rlya betűcsoportjának teljes hangalakját a *mağyiriya-ban kell látnunk. 4 5. Ha azonban a magyar népnév ősmagyar hangalakja *magyeri volt, akkor ennek a névalaknak első szótagja pontosan megegyezik a mazar- elemű orosz földrajzi nevek első szótagjával. Az első szótag magánhangzója tehát nem volna akadálya annak, hogy a maiar elemű földrajzi nevekben a honfoglalás előtti magyarság hátrahagyott nyomát lássuk (a mozeri- [a: mazeri?] elemre vonatkozólag ezt már NÉMETH i. m. 330 is megtette). Az oroszországi maiar- második szótagbeli a-jának a későbbi nyugati magyar névalak megfelelő hangjával való egyezése párhuzamos hangfejlődés eredménye is lehet (a hangrendi illeszkedés az oroszországi magyarság nyelvében is érvényesülhetett). Nem teljesen világos ezzel szemben az oroszországi mazar (mozar, miier) régi hangalakiának és fejlődésének (*magye[a]ri j> mazar ) kérdése. 5 A Kuma melletti Mağar városának létezéséről az egyébként igen jól tájékozott mohamedán szerzők a tatárjárás előtti időkben egyáltalán nem tudnak, és aránylag igen késői alapításról tanúskodnak a régészeti leletek is. Aligha lehet tehát kétséges, hogy Mağar népe a tatárjárás alkalmával odasodródott magyar töredék volt. Igen gyümölcsözőnek ígérkezik ezzel szemben a baskiriai, Volga vidéki és mescser földi földrajzi nevek ilyen szempontból való alapos vizsgálata. 1 Az írásban, minthogy e-jel nincs, az e jeléül természetesen ebben nz esetben is csak az a jelét várhatnék. 1 Az arabban sem hangrendi illeszkedés, sem pedig i fonéma nincsen, tehát felesleges volna i olvasatot feltennünk. * A *magyeri és ba*yir( d) nevek e-je, illetőleg t-jo különösen akkor lehetett alkalmas a keveredésre, ha az e zárt voit. Erre vonatkozólag azonban eltérnek a vélemények (P AIS : MNy. XLIX, 290: É; GYÓNI i. m. 90: e; P. IIIDVÉUI ANDREA: MNy. LI, 158: bizonvtalan). 4 Kalandos MOÓR (NyK. LIV, 85, 92; vö. még Acta Etlin. II, 49, 9(1, 99; Acta Ling. II, 428 — 9) feltevése, aki szerint a bolgártörökök *bo$yir alakban adták át az araboknak a magyarok nevét. A török y ebben a névalakban szerinte ogv eredeti h t helyettesít: *ser(i) < *ker(it: a permiek állítólagos neve az ősmagvarban. 4 A yudamakar név nemcsak Ps. Moses A'orenae'inál, lianem grúz forrásokban (vö. WAKIIOUCHT, Deser. Georg. 221) is előfordul. Teljesen elhibázott tehát BEN DEFY LÁSZLÓ (A magyarság kaukázusi őshazája. Bp.. 1942. 31 —2) emondáeiója (*Kummaqyar). BENDEFY egyébként terjedelmes művében JERNEY (i. h.) adatait újítja fel. — Más állítólagos örmény adatokról vö. P. P OUCHA : Aeta Orient. IV, 171—5; NÉMETH, HonfKial. 331) — 1). — A baskír és magyar neveknek a mongol hadjáratok forrásaiban található névalakjairól és azok használatáról vö. P. PELLIOT, Notes sur l'histoire de la Horde d'Or 138. 63
