Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A IX. századi magyar történelem főbb kérdései: Magyar Nyelv XLI (1945), 33-55
277 a császári palotába, egy harmada a mohamedán foglyok börtöneibe folyik, egy harmada pedig a patríciusok fürdői és a nép számára marad. Húron tehát bulgár-nak nevezi a dunai bolgárokat. Minthogy Húron maga İ6 volt ezekben a börtönökben, nem kétes, hogy a vízvezetékről és a bulgárokról itt saját értesülései alapján beszél. A bulgárok u.n. n.d.r nevét tehát tí a r d í z inek és a Hudud al 'úlamnak máshonnan kellett vennie. Bizánci forrás ez aligha lehetett, mert a te. n. n. d. r név a bizánci forrásokban teljesen ismeretlen. Lehetett ezzel 6zemben keleti eredetű, mert keleten a w. n. n. d. r név, amint majd látni fogjuk, még a X. században is élt. Egy másik körülmény İ6 az ellen 6zól, hogy a ir.n. n.d.r. népről 6zóló tudósítást Húr ónra vezessük vissza. A vízvezetékről 6zóló néhány mondatot ugyanis Húron azzal folytatja, hogy „a bulgárok ós a bizánciak pedig állandóan hadakoznak egymás ellen". A tc.n. n.d.r. népről viszont Gardizínél azt olvassuk, hogy „keresztyén ós Bizánchoz tartozik". Nincs okunk tehát feltenni azt, hogy Ibn Rustának és társainak a magyarokról szóló, 889 előtti állapotokat feltüntető tudósításába Gardizi cs a Hudod a l-'ú 1 a rn Húron nyomán az etelközi magyarságra vonatkozó részleteket, toldott volna bele. A u.n. n.d.r. népről 6zóló tudósítás, amint Gardizi és a Hudod al-'úlam egyezéséből látszik, benne volt már Ibn Ru6taée társainak kozÖ6 forrásában is, azonban az ősforrásnak ezt a tudósítását esak Gardizi és a Hudod a l-'ú lam vették át, a többiek kivonatukból kihagyták. Az a megjegyzés, hogy a magyarok délnyugati szomszédai, a dunai bolgárok: a w.n. n.d.r. keresztyének, lehetővé teszi, hogy az ősforrás magyarokra vonatkozó tudósításának keletkezési idejét meglehetős pontosan meghatározzuk. Ez a Streifzüge idején még nem volt lehetséges, mert akkor a ir.n.n.d. r. bolgár azonosság még ismeretlen volt. A bolgárok ugyanis Boris khán, & későbbi Mihály cár alatt vették fel végleg a keresztyénséget 864-ben. A bolgár egyház pedig 870-ben szakadt el végleg a latintól és csatlakozott a keleti egyházhoz. Ezek ezerint az ősforrásnak a magyarokra vonatkozó tudósítása 870 és 889 közötti időkre vonatkozik. Ezzel összhangban van az a másik, nyilván az ősforrásból származó, de C6ak Gardizinél fennmaradt megjegyzés, hogy a magyarok háborúskodnak a normannokkal, ami szintén a IX. század közepe utáni időkre vonatkozhatik. Az elmondottak értelmében Ibn Rustának és társainak az északi népekről szóló leírása 6zó6zerint megegyező részeiben valószínűleg Jaihüníra vezethető vissza, mint közvetlen forrásra. Hogy az ősforrás Húr an vagy Muslim volte, nem tudtuk eldönteni, azt azonban megállapítottuk, hogy már maga az ősforrás összeállítója is különböző korokra vonatkozó adatokat, használt fel tudósításában. 41
