Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A IX. századi magyar történelem főbb kérdései: Magyar Nyelv XLI (1945), 33-55
277 Ami Ibn R u 6 t ának és társainak itt közölt szövegrészleteit illeti, Ibn Ru6ta nem nevezi meg a magyarok földjét határoló két folyót, sem pedig a magyarok szomszédairól nem szól részletesen. Tudósításának első mondatában a magyarok északkeleti határáról beszél. Szerinte az a volgamenti kazároktól keletre lakó besenyők és a Volga-Káma összefolyásának vidékén lakó volgaj bolgárok között van. Amint másutt (Századok 1943. LXXV, 296—301) volt alkalmam rámutatni, az arab földrajzírók egy része a magyarokat a baskír néven ismeri. Mivel a magyaroknak az „első határa" Ibn Rusta megjelölése szerint éppen a baskírok vidékén van, fel kell tennünk, hogy az ősforrás szerzője szintén a baskír magyar azonosság alapján állva, a tőle leírt feketetengeri magyar hazába a baskírok országát is beleolvasztotta. Ibn Rusta szövegéből nem lehet megállapítani azt, hogy melyik az a Fekete-tengerbe ömlő két folyó, amelyek között a magyarok éltek. Bizonyos következtetéseket azonban az ő szövege alapján is vonhatunk. A magyarok és a kazárok között ugyanis szerinte más ország nincsen. A kazárok határa hatalmuk tetőpontján nyugaton a Dnyepernél volt. A IX. században azonban már a Don alsó folyásánál építettek határerődöt, valamelyik nyugatról fenyegető ellenség ellen. Sarkéi építésének okáról már sok vita folyt. A leghelyesebbnek látszik LAEHR 6zéles alapokra épített magyarázata (Die Aufánge des ru66ischen Reiches 17, Í22), aki a IX. század első felében fellépő normann-ruszokkal és magyarokkal hozza kapcsolatba a kazároknak ezt a védelmi intézkedését. Arra, hogy a kazárok Sarkéi építése után (839.) a Dontól nyugatra is laktak volna, 6emmi jel nem mutat, tehát már e miatt is a Donban kell keresnünk a magyarok és kazárok közötti határfolyót. Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy Ibn Rue t ának ée társainak kivonata alapján a magyarokat nem tarthatjuk a kazárok határvédő zsoldosainak, hanem a szöveg világos tanúsága szerint nekik külön országot kell tulajdonítanunk. Ugyanerre az eredményre jutunk akkor is, ha megvizsgáljuk Gardiztnek a magyarok határfolyójáról 6zóló leírását. Szerinte az a folyó, amely a magyaroktól jobbra van, a 6zlávok, onnan pedig a kazárok felé folyik. Ami a „jobbra" kifejezést illeti, az G a rd i z ínéi „keletre" helyett áll, amint ez szövegének egyéb részeiből is világosan kitűnik. Az a folyó azonban, amely a ezlávok felől a kazárok felé folyt, nyilvánvalóan a Don. Ezt a folyót Ibn Hurradüdbih mint a szlávok és a kazárok közötti fő kereskedelmi utat írja le, és egyenesen a szlávok folyójának nevezi (BGA. VI, 154). Ami a folyó nevét illeti, törökül a Dont is nevezték Atil-nak. JANICSEK ugyan arra való hivatkozással, hogy az Atil az arab forrásokban általában a Volgát jelenti, arra gondol, hogy itt is a Volgáról van szó, 42
