Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A szír Nagy Sándor legenda: Horváth János Emlékkönyv: MTA I. Oszt. Közi, XIII, 3-20

11 ban, hanem a Genesis nópszármazási táblázatában (X, 2) is szerepel, s bogy Iosephus az utóbbi összefüggésben, nem pedig az ezékieli prófécia kapcsán mondja, hogy a skythák Mágóg leszármazottai. 1 9 Iosephus tudósításairól tehát összegezőleg csak annyit mondhatunk, hogy nála a későbbi apokaliptikus színezetű Nagy Sándor-legenda egyes elemei (a kaukázusi „kapuk", a skythák mint Mágóg leszármazottai) a római környezet hatására jelennek meg. A skytha : Mágóg azonosítás nála is csak annak a hellenisztikus zsidó ós kereszt) ón irodalomban számtalanszor megfigyel­hető törekvésnek az első példája, amely arra irányul, hogy a Genesisben nem szereplő népek is helyet kapjanak a bibliai leszármazási táblázatban. Az ezékieli prófécia Góg és Mágóg-apokalipszisónek Iosephus Nagy Sándorra vonatkozó megjegyzéseiben semmi nyoma nincsen. Ez is könnyen érthető, ha tekintetbe vesszük az események történeti és földrajzi hátterét : az alánok még a 72. évi nagy betörésük alkalmával sem jutottak Palesztina közelébe, s vissza is vonultak anélkül, hogy bármilyen esemény történt volna, amelyet Iosephus a Góg és Mágóg-apokalipszis Izraelre vonatkozó esehatologikus jövendöléseivel hozhatott volna kapcsolatba. 2 0 Ezékiel-exegesisekről vö. C. KUHL, Zum Stand der IIosekiel-Eorsehung : Theol. Rund ­sehau NF. XXIV (1957), 1—53, különösen 18—19, 28—31. — Egészen elhibázott A. R. A NDERSON (Alexander's Gate, Gog and Magog, and the Inclosed Nations : Monographs of the Mediaeval Acad, of America 5. Cambr., Mass. 1932, 5—6) kísérlete, aki a tronsz­kaukáziai földrajzi nomenklatúrában fedezi fel a Góg nevet, Gogarcne cs „Gogli'' tar­tományok nevében. Az utóbbit A NDERSON P. A. S OUKRY Pseudo-Moses kiadása nyomán idézi. Amint azonban az örmény Gugark' névalak mutatja, a Gogarene névhez az örmény­ben is hozzátartozik az -ar -elein. Ami n másik idézett szót illeti, ha Andrison tudatában lett volna annak, hogy SOIJKRY modern nyugati örmény kiejtés szerint írja át az ó-örmény szavakat (Ps. Moses, ed. SOUKRY 35, 3 : I/"7)> 8 így az egykori hangalak Kut nem pedig Gogh volt, bizonyára nem kockáztatta volna meg ezt a magyarázatot. " VÖ. J. G. AAI.I.ERS, Gog on Mugog in Ezechiél. KUM|X'N 1951, 15. 2 0 KAMPERS (különösen 51—4) egyik alaptétele az, hogy az apokaliptikus Nagy Sándor-legenda már Iosephus korában megvolt. Bizonyítása u/onban éppen Iosephus szövegét illetőleg semmi olyan elemet nem tartalmaz, amely akár csak nagyobb liléi­tekben valószínűsíthetné is ezt a tételt. Hasonló véleményének adott kifejezést előbb idézeti munkáiban F. PFISTER is. Lényeges haladást jelent velük szemben A NDERSON felfogása (i. m. 19—20), aki elképzelhetőnek tartja ugyan, hogy a skytha : Mágóg azono­sítást és Nagy Sándor kaukázusi kapuinak képzetét már Iosephus korában összekap­csolták, de tagadja annak a lehetőségét, hogy a Nngv Sándor-legendának ez uz új for­mája közismertté vált volna. Szerinte Iosephus korábun még nem alakult ki a legendának az a változata, amely szerint Góg és Mágóg népét Nagy Sándor zárta cl. Arra A NDERSON véleménye szerint csak a 395. évi nagy hun betörés után került sor. Az. átdolgozás meg­létének első bizonyítékét A NDERSON (i. m. 17, 1. jegyz.) Ephraem Syrus „De fine oxtrcmo" című homiliájában látja, umely szerinte 395 után kevéssel keletkezett. N'cm tekintve azonban, hogy az utóbbi állítás tévedésen alapul (vö. alább 11), A NDERSON sok helyes elemet is tartalmazó fejtegetéseivel kupcsolntban meg kell jegyeznünk, hogy Iosephus t u­dósításainak helyes megítélése a rómui környezet figyelembevétele nélkül aligha lehetsé­ges, továbbá, hogy egy önálló, uz említett bibliai helyek közvetlen exegesisétől független apokaliptikus Nagy Sándor-legendu meglétét még uz is csak valószínűsíthetné, ha a skytha: Mágóg azonosítást Iosephus nem a Gen. X, 2, hanem az ezékieli prófécia alapján kö­zölné. Ezért nem fogadhatjuk el PFISTER (i. m. 30) legújabb véleményét sem, aki A N­DERSON (i. m. 20, 1. jegyz.) — egyébként az elmondottak értelmében csakugyan nem tel­jesen meggyőző — bírálatát figyelmen kívül hagyva újra annak a véleményének ad ki­fejezést, hogy Iosephus már ismerte a Nagy Sándor-legenda apokaliptikus változatát. 341

Next

/
Oldalképek
Tartalom