Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A szír Nagy Sándor legenda: Horváth János Emlékkönyv: MTA I. Oszt. Közi, XIII, 3-20
11 •a szempontból, hogy melyik kaukázusi átjárón át történt a betörés, a „skytha" alánok említése miatt nem kétes, hogy Nagy Sándor itt említett kapuit a Kaukázusba kell képzelnünk. Annak ellenére azonban, hogy losephus tudósításainak ezeket az elemeit a zsidó háttér is kielégítően megmagyarázná, minden okunk megvan arra, hogy eredetüket ne Keleten, hanem losephus római környezetébon keressük. Először is figyelembe kell vennünk, hogy Corbulo felderítő hadjárata után losephus sok római kortársa képzelte azt, hogy az egykor Nagy Sándortól is érintett Rhagae (a mai Teherán közeiében) környékén levő Káspi kapuk a Kaukázus közepén átvezető szűk átjáróval, a Dariel-szorossal azonosak. PJinius (Hist. nat. VI, 40) megrótta ugyan ezért mind a felderítő hadjárat térképeinek készítőit, mind pedig e tévhit "többi képviselőit, 1* tiltakozása azonban már nem tudott változtatni azon, hogy a régi Nagy Sándor-történetekben emlegetett kapuk már losephus római kortársainak képzeletében is a Kaukázusba kerültek. De nemcsak a kapu építőjének a személye, hanem maga a kapu-motívum is minden valószínűség szerint római eredetű. A felderítők ugyanis, Plinius (Hist. nat. VI, 30) szavaiból ítélve, 1 7 a kaukázusi átjáró közelében erődítményeket is találtak. Ezeknek célja az átjáró elzárása (ad arcendas transitu generes innumeras) volt. Az építmények leírásában egyes elemek (ubi fores obditae ferratis trabibus) egyenesen szó szerinti egyezést mutatnak losephus fogalmazásával (jrûAatç aid goat ç xXeiaxifv rJioígae). A losephus korabeli Rómában tehát kimutathatóan megvolt Nagy Sándor kaukázusi kapuinak a képzete. Nagy Sándor itt is a hellenisztikus oixorfúvti géniusza : a Kaukázushoz kapcsolódó új oltalmazó szerepe Corhulo kaukázusi felderítő útja és a nagv alán betörések után természetes módon alakult ki. Hogy végül az archaizáló módon használt „skytha"' nevet milyen görög vagy latin példa nyomán adta Iosephhs az alánoknak, teljes határozottsággal nem tudjuk megállapítani. Mindenesetre számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy Herodotos egyetlen palesztinai szempontból is fontos skytha tudósítása (I, 103—106) lebegett előtte, amelyben a skytháknak egy hatalmas, délen Palesztinán túl Egyiptomot és Ethiópiát is érintő, húsz évig tartó betöréséről van szó. 1 8 De ha ezt teljes határozottsággal nem állíthatjuk is, annyit mindenképp megjegyezhetünk — és ez alapvetően fontos a iosephusi helv megítélése szempontjából —, hogy losephus szavai ránk maradt formájukban s mmifélo apokaliptikus elemet nem tartalmaznak. Nem is meglepő ez, ha figyelembe vesszük, hogy Góg és Mágóg népe nemcsak Ezékiel próféciájáVö. Ant. Tanúim. II, 130, 55. jegyz. 1 7 Az erődök meglétét már Strabon (XI, 500) is bizonyítja. " Vö. AARRE LAUHA, Dcr Norden und die Nordvölker im Altén Testament • Annales Aeud. Sc. Fennicae. Sor. B. Tom. XL1X (Helsinki 1944), H. — losephus máshol is idézi íícrodotost : vö. O. IIÜI.SOHEH, Pauly-Wiss. R. K. IX, 19G4. A legújabb 340
