Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A szír Nagy Sándor legenda: Horváth János Emlékkönyv: MTA I. Oszt. Közi, XIII, 3-20

11 korszakokban — hajlandó volt benne egy a Kyroséhoz hasonló, a közönséges történeti kereteken túlnövő, üdvtörténeti szempontból is fontos alakot látni.

1

3 A Nagy Sándor-történet Góg és Mágóg apokalipszisével összekapcsolt másik eleme a „vaskapu" motívuma lehetne. Iosephus idején ugyanis nemcsak az ezékieli Góg és Mágóg-prófécia volt közismert Keleten, hanem — amint az újszövetségi Apokalypsis idézett versei mutatják -— Góg ós Mágóg egykor bekövetkezendő feloldoztatásának hite is. Iosephus tehát az elzárás motívumát is vehette volna valamilyen ránk nem maradt keleti apokaliptikus haggadából.

1

4 Ebben az esetben pedig, bár Iosephus két idézett helye között nem mutatkozik semmiféle tartalmi kapcsolat sem, az a további feltevés is kínálkozik, hogy Nagy Sándor elreteszelt apokaliptikus népei már Iosephus szemében is a skythák voltak. Az események földrajzi ós történeti körülményei látszólag szintén ezt bizonyítják. Abban az időben ugyanis, amikor Iosephus műveit írta, a Kaukázustól északra egy új nagy „skytha" birodalom, az alánoké alakult meg.

1

5 Az idézett helyen Iosephus is éppen az alánoknak az i. u. 72-ben végrehajtott óriási betörésével kapcsolatban beszél Nagy Sándor kapuiról. Noha a többi idevonatkozó forrásaink szóhasználata esetleg vitatható abból 1

1 Ezen az sem változtat, hogy Nagy Sándor a Makkabcusok köm vének előbb említett bevezető sorai szerint egyben azoknak a szír diadoehusoknak az elődje is volt, akik közül később Antiochus Epiphanes a zsidóság szemétien a korai antikrisztus-képzetek megtestesítőjévé vált. Hasonló gondolatoknak adott kifejezést a középkori szerzők egy része- is, akikre elsősorban Orosius elítélő szavai voltak nagy hatással. Ezek a szerzők (így Sulpicius Severus nyomán Rhabanus Maurus is) Nagy Sándort, ha csodálták is tetteit sok tekintetben, legfeljebb Isten öntudatlan eszközének voltak hajlandók elismerni, de ezt is csak Dániel próféciájára való tekintettel (vö. CARY, i. m. 17. 122. 141—142). A három középkori Nagy Sándor-ábrázolás : a gesták Nagy Sándora, mint a kalokaguthia kalandos utakon járó bajnoku, u teológusok kényszeredetten elismerő, többnyire ellenszenves Nagy Sándor-képe és az apokaliptikus könyvek messiánikus vonásokkal megrajzolt Nagy Sándora egyaránt nélkülözte az objektív tudományos szellemet. Ezen a téren csak akkor történt gyökeres változás, amikor a humanisták érdeklődése Arrhianosnak a tudományos szempontból is nagyértékű Nagy Sándoréletrajzára terelődött, nálunk P. P. Vergerio fordítása révén (vö. HITSZTI JÓZSEF, Filológiai Közlöny 1/4 [1955] 527; KARDOS TIBOR, A magyarországi humanizmns kora 90, 344). Visszaesést jelentett ezzel szemben már Ilosvai Péter Nagy Sándor-históriája is, bár az Curtius Rufus és Iustinus alapján, tehát Pseudo-Kullisthenesnél valamivel jobb források nyomán készült, még inkább azonban Holtainak majd Hnllernek a História de prcliisröl készített fordításúi (vö. HÖRVATH JÁNOS, A reformáció jegyében

2, 391, 457- 461). 1

4 Ez volt H

ELLER BERNÁT véleménye (Jewish Studies in Memory of George A. Kohut. New York 1935, 351, vö. uő.: Éthnographiu 1935: 23—28. 1

2 Az alán birodalom megalakulásáról és a 72. évi alánbet ölésről vö. Antik Tanúim. II (1955), 128—131 ; ugyanott a kaukázusi átjárók kérdésével is behatóan foglalkozom. Iosephus nak a Hegesippustól származó latin fordítása, valamint Synkellos zsidó átdolgozása, a Yoszippón szintén beszámolnak az alán betörésről és Nagy Sándor kapuiról is (vö. KRAUSZ SÁMUEL, Ethnogr. 1896 : 355—364, 1898 : 348 ; ' L. WALLAÖH : Jewish Quarterly Review XXXVII [1947], 407 -422). —' A skytha : Mágóg azonosítás az Exordia Scythica és Regino közvetítésével jqtott el Anonymus gostájába és a krónikákba (vö. GYÖRFFY GYÖRGY, Krónikáink és U magvar őstörténet 48 53. vö. még KRAUSZ, Ethnogr. 1898 : 197—203, 293 —305). 339