Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A későókori Belső-Ázsia történeti földrajzához: Antik Tanulmányok XI 0964), 123-26

121 zadig, rövidebb megszakítással i. e. 36 táján, tehát a párthus korban állt fenn. Firdau-si tehát itt jól tájékozott párthus kori forrásból merít. Más lapra tartozik, hogy Firdausi Kanggal kapcsolatban néhány eltérő hagyományt is közól. Ezek a hagyományok ugyanis azokkal a vallásos hiedelmekkel függenek össze, amelyeket a 9. • századi középperzsa teológiai irodalomból ismerünk Kanggal kapcsolatban. Nem kétes azonban, hogy a teológiai irodalomnak ezek az adatai kevésbé hitelesek, mint a Sahnameban megőrzött epikus hagyomány. 2) Kang hatalmát, amint arról a fentiekben már szó volt, i. u. 350 táján a Jft/ön (heftalita) törzsek uralma követte, az utóbbi pedig 667 után a türk uralomnak adta át helyét. Ezeket a változásokat azok a középperzsa források tükrözik, amelyekben a turáni ellenség többé már nem Kang, hanem a yyőnok. A középperzsa apokalyptikus irodalom szintén a gyónókat mondja az utolsó idők ellenségeinek, a rendelkezésünkre álló késői középperzsa apokalyptikus szövegek azonban már a türköket említik a yyónok helyett. Mindez szintén amellett szól, hogy Firdausi még a régi, párthus kori hagyományt követi. Nem lényegtelen ezzel kapcsolatban rámutatnunk arra sem, hogy Firdausi többször említi a kusánokat is, mint az irániak (tehát a párthusok) keleti szomszédait. Az elmondottak teljes összhangban vannak a Sahnáme-kutatás szórványos idevonatkozó eddigi eredményeivel is. Csak röviden mutathatunk itt rá J. Markwart és Th. Nöldeke megfigyeléseire, akik egészen más előzményekből kiindulva meggyőzően mutattak rá arra, hogy III. Artabanos (i. u. 12—38 körül), Vardanes és Gotarzes (i. u. 38—51) párthus királyok uralmának számos eseménye tűnik fel Kay Khosrav legendájában, a perzsa eposzban. Kay Khosrav turáni hadjáratainak egy másik fontos adata Firdausinál, amely szintén III. Artabanos korára vagy az azt megelőző évtizedekre vonatkozik, hogy az irániak kusánokat találnak Sogdianában. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy a Si-ki interpolált 123. fejezete szerint K'ang-kü déli része, Ferganától nyugatra az i. e. 36. évek táján ta yiie-rsi (a kusánok archaizáló neve) uralom alatt állott. Ez a tudósítás, valamint a kusán névvel összefüggő, mohamedán forrásokból kimutatható sogdianai helynevek világosan mutatják, hogy az i. e. 36 körüli időkben valóban sor került Sogdiana kusán törzsek részéről történt megszállására. Néhány évtized múlva azonban Sogdiana és a sogdianai kusán törzsek isinét K'ang-kü fennhatósága alá kerültek. Markwart egy másik fontos megfigyelése szerint GuStasp alakja az. eposzban a történeti I. Vologesesnek (i. u. 51—80 körül), Isfandiyar alakja pedig Vologeses testvérének, Tiridatcsnel; felel meg, aki legendás harcokat folytatott az alánok ellen. Markwartnak ez a megfigyelése az előbb tárgyalt adatok szélesebb összefüggésébe helyezve szintén világosan bizonyítja a perzsa eposz egyes részeinek párthus-kori eredetét. Az elmondottak érteiméhen — és ez mai előadásunk legfontosabb tanulsága — nemcsak a perzsa eposz Iránja azonos a párthusok országával, hanem az epikus ellenség is azonos a párthusok nagy ellenségével, K'ang-kü ~ Kang országával. E pillanatban a perzsa eposz eddig felismert párthus-kori részletein kívül nem rendelkezünk olyan történeti forrásokkal, amelyek a párthusok és K'ang-kü harcairól tudósítanának. Nem alaptalan azonban az a remény, hogy új belső-ázsiai források, feliratok és más leletek alapján a nem túl távoli jövőben meg fogjuk ismerni azokat a valóságos történeti eseményeket, amelyek a turáni Afrasivabnak és párthus ellenfeleinek eposzbeli harcai mögött rejlenek. 330