Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A későókori Belső-Ázsia történeti földrajzához: Antik Tanulmányok XI 0964), 123-26
121 uralmát K'ang felett a türköké követte, amit, — ha Hirth magyarázata helyes — a türk feliratok Kángü névalakja is bizonyít. A K'ang-kü névre való utalás azonban olyan további következményeket is implikál, amelyekkel Hirth egyáltalán nem foglalkozott. A K'ang-kü név rövidebb K'ang változatával kapcsolatban ugyanis már jóval Hirth fejtegetései előtt két fontos megállapítás történt. Az egyik Reinaudtól származott, aki rámutatott arra, hogy a K'ang alak (amely a Wei-áu határozott állítása szerint a K'ang-kü név rövidebb alakja) teljes egyezést mutat Firdausi Sáhnámejának Kang nevével, amely a Sáhnámeban igen fontos helynek, Túrán fővárosának a neve. A másik megállapítás szerzője W. Tomaschek volt, aki pedig annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Firdausi Kang-ja, tehát Túrán fővárosa a mai Taskendtől északra levő régi IspeÓáb városának nyugati szomszédságában a Szir-darja északi partjának közelében lehetett, mert az arab és a perzsa földrajzi források szerinte ide lokalizálják a Kang nevet. Ami Tomaschek utóbbi utalását illeti, ö itt, bár forrásait egyáltalán nem említi, kétségtelenül Iştakhri földrajzi művének arra a helyére utal, ahol Iştakhri az Ispéíáb környékén levő városokat írja le Ispeíábtól nyugatra volt ugyanis, Ispeéáb és a Szirdarja között az a város, amelynek nevét Tomaschek a vokalizálatlan arab szöveg alapján Kang-deh-nek olvashatta. Ez a * Kang-deh név pedig (= perzsául 'Kang falva'), ha valóban így kell olvasnunk az arab szöveg e vokalizálatlan nevét, pontos megfelelője a Firdausinál és a középperzsa teológiai irodalomban is használatos, hasonló jelentésű Kang-diz és Kang-diz neveknek. Amint azonban az arab földrajzi források nagy szakértője, V. Barthold és más kutatók is észrevették, a Kang-deh olvasat helyességéhez kétely fér, amennyiben Iştakhri kéziratainak zöme nem a Kang-deh. olvasatot, hanem a Kangi-deh-e t adja, s ezen az sem változtat, hogy Iştakhri perzsa fordításainak teheráni, 1961. évi kiadása, valamint az Isfakhrit felhasználó Ibn Hauqal új, Kramers-féle leideni kiadása a Kang-deh olvasatot fogadják el, hiszen ezek a források másodlagosak Iştakhrîhoz képest, s azonkívül ezeknek a forrásoknak a kéziratai is jórészt a Kangi-deh olvasatot adják. ígv semmi okunk sincsen arra, hogy a de Goojetöl és Bartholdtól elfogadott Kangí-deh olvasat i-jének helyességeben kételkedjünk. Kétes csak a Kangi-deh forma a-ja, amely jelöletlen volt az eredeti arab szövegben. Ha viszont a helyes olvasat Kangí, nem pedig Kang, akkor a Kangi helynév és Firdausi Kung-jának azonosítása legalábbis kétes értékűvé válik. Súlyos nehézségei voltak azonban Hirth magyarázatának is, aki az arab perzsa névalakokra való utalás nélkül azonosította a Köngii-Tarban név Kángü-jét a kínai források K'ang-kü-jövel. Ennek a magyarázatnak ugyanis egyrészt fonetikai nehézségei vannak, másrészt a Kángü-Tarban név földrajzi megjelölés a türk feliratokban, azonosításához tehát először pontos lokalizálásra lett volna szükség, ide vonatkozólag azonban Hirth nem tudott megfelelő erveket felsorakoztatni. Ilyen előzmények után jelent meg 1937-ben V. Minorsky-nak a Iludúd al-'iUamhoz. írt kommentárja, amelyben Minorsky sem a Kang, sem pedig a Kangi olvasatot nem fogadta el, hanem a Kxingi-deh olvasat mellett döntött. A Kungí-deh olvasat pedig szóló tudósítása, amelv szinten az eredeti Wei-áuból származik, ugyanúgy írja le a heftalita birodalom megalapításának körülményeit, mint a VVei-éu a chionitáket Sogd i ana ban. A japán kutatók, akik a T'ung-tien tudósításához kapcsolódó filológiai és kronológiai problémákat tisztázták, nem vették észre, hogy az eredeti Wei-áunak a szogdiai ehionitákra (hiung-nu) és a heftalitákra vonatkozó tudósításai térben és időben azonos eseményeket írnak le, azzal a különbséggel, hogy az előbbi tudósítás szogd kereskedőktől származik, akik Kínában elmondták hazájuknak a hiung-nuk (chioniták) részéről történt meghódítását, az utóbbi pedig a kínai fővárosban járt heftalita követektől, tehát Sogdiana ehionita uraitól. Nézetem szerint ez az egyezés újabb, megcáfolhatatlan bizonyítéka a chioniták és a heftaliták azonosságának. A ehionita—heftalita nép másik főtörzsének neve, amint azt a war-/ön névből és a kínai forrásokból tudjuk, a war volt (kisebb törzsek: fnl. qadii stb.). — Nem igazolódott ezzel szemben az újabb baktriai feliratos leletek közzététele után sem Ghirsnman olvasásmódja, aki 1948-ban egyes heftalita érméken a »heftal» nevet vélte megtalálni. Elesnek tehát azok a következtetések is, amelyek ezekre a pénz-legendákra («Heftal, a chioniták uralkodója») épültek. Továbbra is általánosan elfogadott ezzel szemben az érmék hyono olvasata. A tokharisztáni warok és a chioniták Heltul dinasztiájának neve mai adataink szerint először a Xvatáy-námakhan fordul elő. a 457—459. évi eseményekkel kapcsolatban. — Pótlás, 1964. máj. 7.] 328
