Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A későókori Belső-Ázsia történeti földrajzához: Antik Tanulmányok XI 0964), 123-26
121 A KÉSŐÓKORI BELSŐ-ÁZSIA TÖRTÉNETI FÖLDRAJZÁHOZ A türk rovásírásos feliratok egyik helye szerint a türkök a VIII. század első feleben a távoli nyugatra, a Szir-darja vidékére is vezettek hadjáratot. Itt, a Szir-darja környékén a türk csapatok a feliratok szövege szerint egészen K. ngii-Tarban vidékéig jutottak el. Az utóbbi nevet, bár magánhangzói a szövegben hiányosan vannak jelölve, a feliratok hangjelölési szokásait figyelembe véve Thomsen és nyomában az egész szak irodalom KSngü-Tarban formában olvassa. Ehhez a névhez azonban még egész sor más filológiai és történeti földrajzi probléma tartozik, amelyek mind ez ideig tisztázatlanok E kérdésekkel kívánok ma röviden foglalkozni előadásomban. A Kángü név magyarázatára már a türk feliratok első kommentálói igen figyelemre méltó kísérleteket tettek. így F. Hirth, ha kételkedve is, már 60 évvel ezelőtt felvetette azt a gondolatot, hogy ez a név a régi K'ang-kü országnévvel függ össze. K'ang-kü országa a kinai források tanúsága szerint a párthusok keleti szomszédságában volt, a Szir-darja vidékén, abban az időben, amikor Kínában a Han dinasztia, Iránban pedig a párthusok voltak uralmon. A legkorábbi kínai források' szerint K'ang-kü fővárosa körülbelül 300 km-re északnyugatra volt Öáő tartományától, tehát a modern Taskendtől, a Szir-darja középső folyásánál, az északi part közelében. Déli irányban azonban K'ang-kü nemcsak ö&Ő tartományát foglalta magába, hanem Spgdianat is a Szir-darja és az Amu-darja között. Később — szintén a kínai források szerint' — a regi K'ang-kü név lerövidült és a K'ang formát vette fel. Mint önálló ország K'ang kü i. u. 350 táján szűnt meg létezni, amikor egész területét elfoglalták a különböző forrásokban hiung-nu, xuön, chitmita, xön és hon néven említett hunok akiknek itteni ága később, az V. és a VI. században, a heftalita nevű nemzetség uralma alatt állt. 3 A heftaliták * A New Delhiben megtartott, XXVI. Nemzetközi Orientalisztikai Kongresszuson. 1964. jan. 5-én elhangzott előadás szövege. 1 A C'ien Han-éu 61. és 96/A. fejezetei, amelyek az i. e. 129/8., valamint az. i. e. 36. évek állapotaira vonatkoznak; a Hou Han-éu 118. fejezete, i. u. 120 körül; a Wei-lio. i. u. 240 körül és a Cin-Su, i. u. 280 körül. ' Pei-éi (Wei-éu, i. u. 4—5. század). 3 [A heftaliták szogd neve, amint arra 1954-ben rámutattam (Magyar Nyelv L, 149—150) jjőn volt. Amint akkor is hangsúlyoztam, ez a Menandrosnál fennmaradt névalak a türköknél járt bizánci követség szogd tolmácsának a szájából származik, s ezért mint szogd névalak értelmezendő. A szogd yön névalak újabban, legalábbis egy esetben, vitathatatlanul mint népnév fordul elő a szovjet kutatóktól megtalált és kiadott szogd dokumentumokban, amelyek az i. u. 723 előtti időkből származnak. Az. új szövegek kiadói először a nyugati »hun»-éhoz hasonló általánosító névhasználatot, közelebbről pedig 'keleti türk' jelentést tulajdonítottak a ywn névnek CorjiiiiCKlte .íOKy.vteHTLj c ropbi Myr II [1962], 120—121, 201), újabb magyarázatukban (uo. III [1963], 94) azonban bizonyítás nélkül «lehetségesének gondolják azt is, hogy a ywn nov a heftalitákat jelöli. A magam részéről a világos földrajzi és történeti körülményekre való tekintettel (vö. Magyar Nyelv, i. h.) ezt az utóbbi magyarázatot tekintem egyedül lehetségesnek. A szogd x w n névalak szerintem itt is yön-nak olvasandó, azonos eredetű a kínai hiung-nu. középperzsa yycm (> szir yyön, bizánci [Ktgui]xí(ov[eg]), valamint az. örmény hon és a nem perzsa közvetítéssel, hanem nyugaton átvett hun- alakokkal (vö. Magyar Nyelv, i. h.). — Régen ismert tény, hogy a yyónok (chioniták, hiung-nuk az eredeti Wei-8u szerint) a IV. század közepén szállták meg Sogdianat. Még 1954-ben megirt cikkem idején sem volt ismeretes ezzel szemben, hogy T'ung-t iennek a heftalitákrol 327
