Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Kâsgarî földrajzi neveihez: Bárczi Géza Emlékkönyv, szerk. Benkő L., {Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből: Nyelv tud. Ért.,40. sz. 1963), 61-65

2.53 valójában már a türköket jelöli, akikre a perzsák chionita szomszédaik nevét átvitték (vö. még megjegyzéseimet: AOr. XIII, 246, 5. jegyz ). A kínai forrásokban (CHAVANNES i. m. 34) felsorolt tíz nyugati türk törzsnév közül azután TOGAN (Ibn Fadlán 194 — 5, 223) a Cigil törzs nevével, valamint a magyar székely népnévvel kapcsolta össze az Aaxr\\ nevet. Ennek a magyarázatnak azonban leküzdhetetlen hangtani akadályai vannak, s nem kétes, hogy a tízes hstából egyedül az A-si-kie név alkalmas az Askil-lel való azonosításra. Az A-si-kie ókínai hangalakja azonban â-siat-küt volt, ami figyelembe véve a -t további fejlődéséből adódó értelmezési lehetőségeket (ezekről vö. LIGETI: MNy. XLV, 170), egy eredeti *Asirkir, *Asilkil stb. alakot adhatott vissza. Tekintettel arra tehát, hogy az 'Aaxijk név csak itt fordul elő, és más formáját nem ismerjük, a görög névalakot és az *Asirkir stb. formákat csak akkor azonosíthatnék, ha feltesszük, hogy a kínai forma szabálytalan átírása egy görög hapax legomenonnak. Ezen az alapon azonban természetesen nem lehet szó meggyőző egyeztetésről. HARMATTA JÁNOS (AAnt. X, 141), aki ezt az azonosítást felvetette, nem beszél erről az alapvető nehézségről. A magam részéről kéziratos munkámban mégis, már évekkel ezelőtt felvetettem az Askil ~ A-si-kie azonosítást, amelyet azonban csak azért tartok lehetségesnek, mert a kínai névalak egv másik változatát is ismerjük (A)-si-kie Tu-man nevében (CHAVANNES i. m. 72, 308). Ebben az alakban ugyanis a második szó ókínai alakja si, -t finalis nélkül, és így nincs akadálya annak, hogy ebben az d-si-kjit formában egy eredeti *Askil, illetőleg pontosabban *Asq'il átírását lássuk.

1 A TürgiS, Yen-mie, Bareqan és *Asqil törzsek szerepeltek részben a kiingütök szövetségeseként azokban a harcokban, amelyekről a küngüt történet forrásai tudósítanak. A küngüt terület déli határát a nyugati türk időkben a Tarim-medencei kínai birtokok, Kucsa. Karasár és Kásgar alkották. 2. A küngüt-yagma területnek a T'ien-san középső vidékén levő részére vonatkozik Káögarí második adata, Tartuq vagma városának említése (Diwán I, 389, 10). Minthogy KáágarI semmit sem mond Tartuq földrajzi helyzetéről, a szakirodalom alig foglalkozott Tartuq városával. Amint azonban más helyen (MNy. XLV, 291, 1. jegyz.) már rámutattam, Tartuq-ot szintén említik a nyugati türk történelem kínai forrásai (CHAVANNES i. m. 36), mégpedig Ta-tu alakban (ókínai tát tuok; a Tan-tu és a Heng-tu formák elíráson alapulnak). A| kínai források alapján Tartuq földrajzi helyzetének pontosabb meghatározíasais lehetséges, minthogy e források szerint Tartuq szintén a Yulduz völgyében feküdt. 3. A Küngüt és Yagma törzsek egymáshoz való viszonyát, valamint földrajzi körülményeiket megvilágítják a Ba(y)laq vagma törzsre vonatkozó adatok is. Ezt a fontos törzset a Hudüd egyedül említi a vagmák 1700 torzsé 1 A nyugati türkök nyugati ötös csoportjához tartozott móg a Qaiu (Ko-iu: ókinai kA-ii*o) nevü törzs, amelynek — a többi törzsekre vonatkozó földrajzi adatoktól ítélve — a nyugati türk országrész legfontosabb területén, a Szir-darja középső folyása és az Iszigköl közötti Arguban kellett laknia. Erre vonatkozólag érdekes bizonyítékot tartalmaz a T. II. D. 171 sz. uygur irat (LE COQ, Türkisehe Manichaica aus Chotscho I, 26, 30), amelyben Argu legfontosabb helységei között Quiu nevét is megtaláljuk (egy hasonlóan hangzó qafu 'vas' jelentésű belső-ázsiai szóról és a Ko-iu törzsnévvel való esetleges kapcsolatáról vö. LIGETI: AOr. I, 150—68). 318