Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kâsgarî földrajzi neveihez: Bárczi Géza Emlékkönyv, szerk. Benkő L., {Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből: Nyelv tud. Ért.,40. sz. 1963), 61-65
2.53 közül név szerint, megjegyezve, hogy a Balaq törzsben a yagmák toquz-oguzokkal keveredtek. Ugyanezt a nevet Po-lo (ókínai b'âk-lâk) formában találjuk meg a t'ie-lö (oguz, uygur) törzseknek a VII. század elejéről származó régi felsorolásában (Liu MAU-TSAI, Die chinesischen Quellen zur Ueschichte der Ost-Türken [T'u-küe] 567: Po-lo: a következő Ói szótag már nem tartozik ehhez a névhez). A kérdéses lista a t'ie-lö törzseknek azt a csoportját tartalmazza, amely Karasártól északra a Fehér-hegy vidékén élt. A * Baylaq törzs-, nevet itt a K'i-pi törzs után a második helyen találjuk. A K'i-pi törzs, amint számos forrásunk mutatja, a Yulduz völgyében élt, és az Altájtól a Szelengáig elhelyezkedő toquz-oguz törzsek legdélibb, némileg különvált törzse volt. A Yagma törzs Gardizi szerint (vö. Hudüd 277) szintén toquz-oguz eredetű törzs volt. A keleti és nyugati türkök között tehát már a legrégibb türk időkben is egy oguz csoport, a K'i-pi, a Küngüt—Yagma és a Yen-mie törzsek helyezkedtek el. Ezek a törzsek azonban a türk birodalom megalapítása után többnyire türk fennhatóság alá tartoztak. A Yulduz termékeny völgye különösen szoros türk—oguz együttélés színtere volt ezekben az időkben. Az oguz K'i-pi és Küngüt törzsei: mellett itt nomadizált a nyugati türkök Su-ni-Sö nevű törzse is (CHAVANNES i. m. 271, 5. jegyz.), és itt volt, a Fehér- (Arany) hegynél (Ektag) Tardu nyugati türk kagán egyik székhelye is. Mindenesetre igen fontos, hogy a Küngüt —Yagma törzs a törökségnek nem a türk ágához, hanem az oguzokat és uygurokat magába foglaló másik nagy ágához tartozott. Ez természetesen alapvetően fontos a Qarakhánidák eredetének szempontjából, de nem érdektelen a kásgari irodalmi nyelv megítélése szempontjából sem. 4. A Qarakhánidák és a yagmák nyelvéről Kásgari több fontos megjegyzést is tesz. Ezekből kiderül, hogy a legszebb (afşnhu) török nyelv szerinte a Qarakhánidák udvari nyelve, a „kagáni török nyelv". Minthogy a leghelyesebben beszélt (aqahhu) török nyelvek sorában Kaágari ugyanott (I, 30) első helyen a yagmákét említi, a legtermészetesebb arra gondolnunk, hogy Káágari számára a nomád yagmák nyelve állt a legközelebb a nyelvi normát képviselő kásgari Qarakhánida nyelvhez. Természetesen hivatkozhatnánk ezzel az érveléssel szemben arra, hogy egy-két általános megjegyzés alapján aligha lehetséges egy nyelv vagy nyelvjárás közelebbi meghatározása, és hivatkozhatnánk arra is, hogy Káágari nem egyszer téved egy-egv tőle távolabbi török nyelv tulajdonságainak meghatározásában. Meg kell azonban ugyanakkor gondolnunk azt is, hogy Káágari saját állítása (I, 126, 13) szerint személyesen megfordult a yagmáknál Küngüt városában, H hogy a kásgari helyi nyelvi viszonyokra tett megjegyzéseinek szintén vitathatatlan hitele van. Fontos még Káágari közlése (I, 31), amely szerint a „kagáni" törököt nemcsak Kásgarban, hanem környékén (,,)aufa 1-baUid: az ország belsejében") is lieszélték. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a helyesírás és irodalmi stílus hatása alatt álló kásgari irodalmi nyelvet maradéktalanul azonosíthatnánk a nomád yagmák nyelvével. Erre mutat Káágari néhány yagma nyelvi feljegyzése is. Nem lényegtelen a „kagáni" török megítélése szempontjából végezetül az sem, hogy a qarluq törzs Káágari szemében egy nem túlságosan jelentős nomád törzs volt, amelynek egyes kötelékei felvették az iszlámot és ezzel együtt a türkmán nevet (I, 80, 12; 393, 10). Káégarinak ez a nagv jelentőségű adata mutatja, hogy a türkmán nép kialakulásában nemcsak a Szir-darja alsó folyásánál élő oguzok, hanem az Arguban (a Szir-darja középső folyása és az Iszig319
