Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40
121 Az idevonatkozó adatok közül látszólag a legrégibb Kphraem Nyrusnak a < I )e fine oxtremo» című beszédében maradt fenn. 7 1 Ennek az adatnak egyrészt az a körülmény kölcsönöz különös fontosságot, hogy Ephraem a szír irodalom egyik legnagy obb — vagv talán a legnagyobb alakja, másrészt pedig az, hogy Ephraem 373. június 9-én halt meg, tehát ez a beszéde, ha hiteles, egyben azt is bizonyíthatná, hogy a hunok mar 375 előtt is szerepeltek, nemcsak Transzkaukáziában, de óriási távolságra onnan ÉszakMezopotámiában is. Ephraem beszédeinek kiadója, Lamy 7 t hitelesnek tartotta ezt a beszédet és utalt arra, hogy Ephraem mind a szír. 7' mind pedig az örmény 7 4 Ephraem-vita tanúsága szerint beszédet mondott a hunokról. Lamy érvelését ennek ellenére sem fogadta elTli. Nöldeke,a szir források kiváló ismerője, Lamy művéről irt ismertetésében. 76 Nöldeke hangsúlyozta, hogy a beszédben ismételten utalás történik Mohamedre, az arab hódításokra és a jizi/a-ra (fejadó) is. Szerinte tehát mint sok más pszeudepigráf Kphraem-beszéd ez sem Éphraern műve, hanem 640 táján készült apokaliptikus irat, amelynek hitelességéről szó sem lehet. Nöldeke véleménye nyilvánvalóan helyes, mégis «•gyesek újabban visszatértek Lamy felfogásához. Így A. R. Anderson. V. lioussetnek a hasonló véleményére 7' való hivatkozással megkísérelte annak bizonyítását, hogy a beszéd egyes részei hitelesek lehetnek. 7 7 Ezt elsősorban az Ephraem-víta bizonyítaná. Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a vita legendákkal át- és átszőtt, nyilvánvalóan késői tákolmány, s hogy párizsi, valamint az abból készített örmény változatának az az állítása, amely szerint Kphraem a hunokról beszédet mondott, csak annyit bizonyíthat, hogy a vita még a beszédnél is később készült. Különösen fontosnak tartja Anderson az örmény Nerses-víta 7 8 egyik adatát, amely azt látszik igazolni, hogy a hunok már II. Sapíír korában szerepeltek a Kaukázuson túl. Ha azonban Anderson, aki egyébiránt a középkori apokaliptikus irodalom kitűnő ismeretéről tesz tanúságot munkájában, alaposabban ismerte volna a steppei népek történetét, bizonyára óvakodott volna attól, hogy olyan forrásra hivatkozzék IV. századi eseményekkel kapcsolatban, amely nemcsak a hunokról, de (uo.) az úzokról és az íjjasok népéről (szeldzsiikök) is beszél. Egyébként, amint az örmény adatokról szóló fejezetben láttuk, Anderson egész sor más, hasonlóan «hiteles» örmény adatra is hivatkozhatott volna. Az Ephraemnek tulajdonított beszédben említett edesszai hun betörés a valóságban húsz évvel Ephraem halála után, 395-ben játszódott le, annak a hatalmas hun portyázásnak a során, amelyről sok nyugat i és keleti forrás és természetesen az edesszai helyi krómika is megemlékezik. 7* Ehhez a betöréshez kapcsolódik Marquart szerint"" I bériai l'éter szir vitájának egyik helye (ed. Raabe 5 1 0_ 1 0), ahol arról van szó, hogy Arkadios császár korában a fehér hunokat, Ibéria szomszédait Pharasmanes ibériai fejedelem 7 1 Szövege : Th. J. Lamy : Sancti Ephraem Syri Hymni et Sennones III. Mechliniae, 1889. 188- 212 ; vö. A. Baumstark: Gesehichte der syrischen Literatür. Bonn, 1922. 50; Eckhardt Sándor: Attila és hunjai. Szerk. Xémeth Gyula. 144—5. 7 1 T. in. 194—200. 7 3 Ed. Lamy: i. m. II, 74. 7 4 P. Martin: Les origines de l'Église d'Édesse 128. 7 4 WZKM 4 (1890) 245 6. 7 4 Zeitsehr. f. Kirchengesch. 20 (1900) 118, de vö. Marquart: Die Entst. d. arm. Bist., 153. 7 7 A. R. Anderson, Alexander's Gate, Gog and Magog, and the inclosed Nations : Monographs of the Mediaeval Academy of America. Cambridge Mass., 1932. 16—7 ; vö. Váczy Péter: Attila ós hunjai 64, 284 ; Kmoskó Mihály (kézirat : Nemzeti Múzeum, Fol Hung. 1746. 58, 71, 231), aki nem ismeri Nöldeke fejtegetéseit, szintén nem tekinti hitelesnek az Ephraem-víta és a beszéd hun adatait, de önmagában nem tartja lehetetlennek, hogy a hunok Ephraem élete vége felé valóban betörtek Edesszába. Teljesen elutasító álláspontra helyezkedik R. Duval (La Littórature Syriaque' 333). Nem veszi figyelembe ezeket az adatokat Honigmann sem Edessa történetéről írt cikkében (Enz. Isi. III, 1073—8), s nem használja fel őket Marquart sem különböző munkáiban. 7 8 Vö. Langlois: Collection II, 34a ; vö. móg Váczy: i. m. 289. 7 4 Hieronymus. Ep. 60, 16 ; 78, 8 ; Socrates. Hist. Ecel. 6.1 ; Philostorgios, Hist. Ecel. 11, 8 ; SozomenoH, Hist. Ecel. 8, 1 ; Claudiaııus in Rufinum II, 28- 35 ; — Chron. Edessenum ed. Guidi 5, s. XL ; Josua Stylites § 10 ; a 724-ig terjedő szír krónika, ed. Brooks 136. — Vö. móg K. Stein : Gesehichte des spatrömisehen Reiehes. Wien, 1928. 349; Nöldeke, Tabari 72 1. jegyz.; Kflzusi .lános tudósításáról vö. Marquart, utoljára : C'aueasiea 7 (1931) 125. 8 0 I. h. ; Krinsahr 55 8. jegyz. 294
