Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40

121 szabadította rá a rómaiak alattvalóira."

1 Marquart szerint ez az adat hiteles, és kifogástalanul bizonyítja, hogy a Kaukázus vidékén a fehér hunok is megfordultak ; jelentősége tehát rendkívüli a steppei történelem szempontjából. A magunk részéről nem tudunk csatlakozni Marquart felfogásához és úgy látjuk, hogy ibériai Péter vitájának ez az adata történetileg alig értékesithető. Ezzel kapcsolatban először is meg kell jegyeznünk, hogy a vita mai alakjában csak fordítás egy elveszett görög eredetiről. Bár Kaabe nak, kiadójának, sok helyen sikerült a szolgai módon fordított szír szövegből rekonstruálni az eredeti görög kifejezéseket,

8

1 e pillanatban nincsen semmi bizonyítékunk arra, hogy a fordító a fehér hun név esetében is ragaszkixlott az eredetihez. Kevésbé lényeges, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a vita nem beszél az edesszai betörésről, s időmeghatározása sem pontos. Lényeges ezzel szemben, hogy a vita állítása, amely szerint a fehér hunok Ibéria szomszédai, szemben áll összes más forrásaink tanúságtételével, különösen Prokopios tudósításával, aki világosan megmondja, hogy a fehér hunok a Kaspi-tenger délkeleti szögletének szomszédságában éltek, s a többi hunokkal nem voltak kapcsolatban.

8

3 Minthogy Prokopios szerint a fehér hunok városlakó, nem pedig nomád népek voltak, merészség volna feltenni, hogy a Kaspi-tenger teljes megkerülésével Transzkaukáziába, sőt Észak-Mezopotámiába törtek volna be. Még súlyosabban esik latba, hogy a 395. évi betörés fent idézett nyugati és keleti forrásai köziil egy sem tud arról, hogy a támadó hunok külseje eltért volna az átlagos nomádokétól, holott Prokopios félreérthetetlen szavai szerint a fehér hunok külseje m miien más hun népétől különbözik, s a fehér jelző éppen a hunok antropológiai vonásaira utal. Egyébként maga a vita nem sokban különbözik az átlagos monofizita vitáktól. Meglehetősen ízléstelen csodatörténetei nem vallanak kortárs tollára. Történeti adatait más források nem erősítik meg, s ha nem tagadhatjuk is eleve helyességüket, értékük legalább is kétes. Ez volt Nöldeke véleménye,

8

4 s bár Peeters

8

4 — amint Honigmann meggyőzően kimutatja

8

4—.jórészt téves érvek alapján támadta a vita hitelességét, arra sincsen okunk, hogy egy csodatörténetekkel teletűzdelt, az események után mintegy másfél évszázaddal, de mindenesetre 528 után,

8

7 az eseményektől óriási távolságra, Palesztinában készült hagiográfiai iratot előnyben részesítsünk a 395. évi hun betörés összes többi forrásaival szemben. Természetesen, amennyiben a vita «fehér hun» adatát nem tekintjük hitelesnek, magyarázatot kell adnunk arra a kérdésre is, hogy milyen módon került ez a név a vita szövegébe. Ez azonban nem ütközik különös nehézségbe. A vita szerzésének idején, a VT. század közepe táján ugyanis az európai hun birodalom már régen felbomlott, az Irán keleti határán levő chionita--fehér hun (heftalita)

8

8 birodalom azonban még félelmes erőt képviselt, s mint Perzsiának Bizánc „.ellett legfontosabb ellensége a bizánciak érdeklődésének központjában állt. Ez az érdeklődés világosan tükröződik a \T. századi bizánci (Prokopios) és szir (Ps. Josua Stylites) irodalomban. Különösen tanulságos .losua Stylites (ed. Wright 6—8) krónikájának bevezető része (§ 9). ahol szó v an Péröz (459—485) perzsa király «chionita vagyis hun» ellenségeiről, majd néhány sorrat később a hunok 395. évi nagy kaukázusi betöréséről. Ez a helv világosan mutatja, hogy a VT. századi szír szerző számára már csak egyféle hun létezett, a chionita (heftalita) hun, s hogv az ő számára a 395-ben betörő hunok is a ebinnitákkal voltak azonosak. 8

1 Ez a harmadik eset, hogy egy Pharasmanes nevű ibériai fejedelem az Ibériai kapun át bebocsátja Transzkaukáziába a nomádokat (vö. fenn az 51. és 58. jegyz). A két korábbi Pharasmanesre vonatkozó adatokat az KE hiányos «Kharasmanes»-cikkére való tekintettel a 1. Tserethelitő\ közzétett kétnyelvű arinazii feliratok tárgvalása során M. .V. T odd (JRS 32 11943] 82—6) állította össze. 8

8 Ibériai Péter vitájának egyik helyén (ed. Rtuihe 5,._„ arréil van szó, hogy Pharasmanes eredetileg Arkadios császár udvarában teljesített szolgálatot, Eudokia császárnő fondorlatai miatt azonban hazájába, Tbériába kellett menekülnie. Raahe (i. kiad. 15) «fondorlat» helyett «Ehebrueh»-al értelmezi az eredetit, s bár Sdldeke (i. h.) már ismertetésében kijavította Raahe hibáját (a m-.-x egy eredeti ént/toe/bj-nak felel meg), többen, így Marquart (i. h.). W. F. na.

d in (RE XIX '1938), 1814) és Vnrz y (i. m. 286) Raahe téves értelmezését idézik. 8

8 MNy. 50 (1954) 142—5. 8

8 Literarisches Centralblatt 1894 : 484 6. 8

4 Anal. Roll. 50 (1932) 54 - 8. 8

4 Acad. R. de Belgique. Mémoires XLVTI73. Bruxelles. (1952) 52 7 - \éi még Tő. : La Nouvelle Clio 4 (1952). 308-13. 8

7 Honigmann: i. h. 52. 8

8 MNy. 50 (1954) 145—9. 295