Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40
121 egy hun nevű kaukázusi néptöredék meglétét, másrészt kielégítő felvilágosítást szolgáltatnak arra vonatkozólag is, hogy ez a hun töredék Derbend és Tarku között a tengerparton helyezkedett el. A kaukázusi hunok első hiteles örmény említése tazar P'arpec'inél található. A hun töredék derbendi megtelepülő sének körülményeit nem ismerjük. Azt azonban, hogv valamikor 375 és 449 között a Derbendi-szoros hun kézen volt, kitűnő forrásból, Priskos rhetor elbeszéléséből (Exc. de leg., 141- — 141 u) t) tudjuk, aki Attila udvarában. 449-ben, Romulus nyugatrómai követ től szerezte értesüléseit. A követ jelezte, hogy Attilának nem okozna különös nehézséget eg)- perzsiai betörés, mert a hunok elmondták neki, hogy egy régi betörésük alkalmával, amikor Yasich és Kursich voltak a portyázó csapatok vezérei, már megismerték a Médiába vezető utat. Ebből a portyából a hunok a «tengerből ldálló szikláról fellobogó láng», tehát a bakui naftaforrások mellett érkeztek haza. Romulus szavaiból ítélve ez a lehetőség Attila számára még 449-ben is megvolt. A derbendi hun töredék tehát minden bizonnyal 453., vagyis Attila halála és a hun birodalom felbomlása után kezdte önálló életét. 7 0 A görög forrásokból (vö. fent 123) leszűrt tanulságok alapján felmerülhetne az a feltevés, hogy a bizánci püspökségi jegyzékek hun neve a derbendi hun töredékre vonatkozik. Ez ellen a feltevés ellen szól azonban az. hogy a kaukázusi hunok misszionáriusa, Israel nem Bizáncból, hanem Albániából érkezett a hun fővárosba. Mikor Alp-ilut'ver hun fejedelem A vei tarban és Xazar sat' révén kérte Israelt, hogy legyen Varaé'an állandó püspöke, Israel Eliazar albán katholikoszhoz irányította kérésükkel a hunokat. A fejedelem ekkor a kazár sadot és A'ursan Irt'gint küldte Eliazarhoz, ugyanakkor azonban Sahak örmény katholikosznak is írt. Végül is Eliazar csak rövidebb tartózkodást engedélyezett Israelnek a hunoknál. Ez azt jelenti, hogy a hun föld továbbra is misszói terület maradt (Moses Kalankatvac'i 2, 42 — 5). Mindebből azonban kétségbevonhatatlanul kitűnik, hogy a hun keresztyénség az örmény monofizita egyház missziói területe volt. Arról, hogy Az örményországi arab hódítás változást hozott volna a hunok egyházi viszonyaiban, forrásaink nem beszélnek. III A hun kérdés történetében bizonyos szír adatokra is ismételten hivatkozás történt. Ezek közül az egyik csoport más forrásokból is ismert kaukázusi hun vonatkozású eseményekről tudósít, a másik egyébként ismeretlen adatokat tartalmaz. 7 0 Marquart (Eransahr 56. 96 és 3. jegyzet. 9S) szerint a A'.ailtmlurk' (pliii-.) név, amely Eliáenél a 450 körüli ]>ersarnienini perzsa-örmény Karcok elbeszélésében valószínűleg a hunok vezértörzsét jelöli, a nagy nyugati hun törzsszövetség jiaaihtói 1'y.vDmaival azonos. Ez ellen szól azonban egyrészt az. hogy Priskos (Exc. <le leg. 141) szav aiból a nyugati hunoknak csak egyetlen, régi (rru/ui) perzsiai betöréséről értesülünk, Elisé hunjai viszont igen gyakran beavatkoztak a perzsa-örmény háborúba másrészt |>edig az, hogy Elisé és folytatója a kaukázusi népek között ismeri a hunokat, a kaukázusi maszagetákkal együtt. Az ő szavaiból tehát sokkal inkább gondolhatnánk arra, l.ogv a Xaillndurk' név a kaukázusi hunok vezértörzsének a neve. 293
