Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40
121 készített részletes beszámolójában egy alkalommal (4,25) «hiui»-okról is beszél, akkor mind az epikus stílus, mind a túlzó és valószínűtlen fordulatok tömkelege világosan mutatja, hogy elbeszélése nem a történeti valóság talaján nyugszik. Megemlékezik Faustos (3, 6—7) a «hum-okról (írigornak, Világosító Gergely unokájának a kaukázusi massagetáknál tett térítői útjával kapcsolatban is." Ez az esemény is II. Sapür idején játszódott le, és későbbi örmény kompilációk is megemlékeznek róla.' 4 A hım név azonban Faustosnak csak egyes késői, interpolált kézirataiban 4 5 van meg, amelyekben Sanesari ma8sageta király mint a «hunok csapatai tömegének parancsnoka» szerepel. Hasonlóan kapcsolódik a «hım» név Agathangelosnál is a «massagetái-hoz, s történetileg Faustos adata épp oly kevéssé értékesíthető, mint Agathangclosé. Azoknak az örmény forráshelyeknek a kritikáját, amel\ ek a kaukázusi hunoknak a 375. évet megelőző említéseit tartalmazzák, Marquart bizonyára dagesztáni vonatkozású munkája számára tartogatta. Egy fontosnak látszó idevonatkozó gondolatát azonban ismerjük. 4 7 Szerinte a massageták már II. Sapür előtt megtelepedtek Derbendtöl délre, ahonnan hun zsoldosok segítségével fenyegették Albániát . Ami a massagetákat illeti, az előbb idézett örmény források igazolják Marquart állítását. A «hım» zsoldosokkal kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy Marquart elképzelése aligha lehet helyes, amennyiben az idézett és a fentiekben birált örmény forráshelyeken, illetőiéi; kéziratokon alapul, amelyek a massagetákat és hunokat együtt említik. Az örmény forrásoknak a 375 utáni időkre vonatkozó hun adatai, így azok is, amelyek Lazar P'arpec'inek és Klisé Vardapetnek az V. század nagy örmény nemzeti megmozdulásáról szóló tudósításaiban fordulnak elő, elvileg hiteles bizonyítékai lehetnek annak, hogy a hunok, 395. évi első nagy kaukázusi betörésük (vö. alább 135) után is részben a Kaukázus környékén maradtak. Lazar (capp. 30, 42, 52 — 60, 62, 64) az örmények siuniai harcainak elbeszélésében az albánok szomszédaiként említi a hunokat, s adatai ellen hitelesség szempontjából nem is emelhetünk kifogást. Elisevel szemben viszont. akit Marquart még teljes hitelű írónak tekintett, 8 8 P. N. Akinean kutatásai óta megingott a bizalom. 6 9 Akinean szerint Elisé nem volt kortársa a 449—451. évi örmény lázadásnak, hanem több mint egy évszázaddal később írt, és voltaképpen Lazar P'arpec'i adatait keverte össze az 570. év táján lezajlott események egyes epizódjainak elbeszélésével. Tekintettel azonban arra, hogy a kaukázusi hunokról az V. század közepén Lazar is tud, nem vonhatjuk kétségbe, hogy ebben a korban hunok éltek Albánia szomszédságában. a Kaukázus környékén, akik időnkint az örményországi eseményekbe is beavatkoztak. A «Kaukázus hegyes vidékein lakó hunok népe» egy rövid, nem sokat mondó megjegyzésben Sebéosnak (cap. 2) a Herakleios császárról szóló munkájában is szerepel. A hunok időrendben következő örmény említéseit már Levondnak, Ps. Mosesnak és Moses Kalankatvac'inak fent idézett tudósításaiban találjuk. Az örmény források hun adatairól szóló fejtegetéseinket azzal zárhatjuk le. hogy ezek a források nézetünk szerint világosan bizonyítják egyrészt 4 3 Vö. Moravcsik: Szent István-Emlékkönyv 186 5 jegyz. 4 4 Marquart: Die Entst. il. arm. Hist., 212 2 jegyz. 4 6 Marquart: i. m. 211. 4 4 P. Peeters (i. h. 20—3) 8 Faustonál és a görög Agathangelos egyes kézirataiban található hun nevet a heniochoi névvel azonosítja. Ez ellen nr. erőltetett magyarázat ellen lásd Moravcsik: i. h. 4 7 Die Entst. d. arm. Bist., 216. "" EranSahr 96. " Vö. Mnrirq: i. m. 86. 292
