Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40
121 134-ben pedig félelmes arányokban ismétlődött meg. Az alánok központja, amint Harmatta János kutatásaiból tudjuk, 6 3 ezután is, az egész II. század folyamán, a Dontól keletre és a Kaukázus vidékének az előterében maradt. A nyugati források tehát megegyeznek a keletiekkel abban, hogy az alánok nyugaton a rómaiakkal voltak határosak. Ezt a közös határt a nyugati források pontosabban a Kaukázusban jelölik meg. Az alánok keleti, délnyugatszibériai határa a nyugatiak látókörén kívül esett, azonban Ammianus Marcellinus hangsúlyozza, hogy az alánok a 375. évi eseményeket megelőző időkben is óriási területet birtokoltak, amely messze Ázsiába kiterjedt, ha nem érte is el a Gangeszt, mint azt Ammianus számára ellenőrizhetetlen híresztelésekre hivatkozva mondja. Mindebből arra következtethetünk, hogy az alán terület három évszázadon (64 előtt — 375) át az Aral-tótól északra levő steppéktöl a Kaukázusig ért. Ammianus (31, 2, 12 ; 3, 1) előadása szerint a hunok európai szereplése s vele együtt a népvándorlás azzal kezdődött, hogy a hunok 375 táján — pontos dátumot Ammianus sem közöl szomszédaikon keresztülgázolva alán területre törtek. 6 4 A 72. (73.) évi betörésről iosephııs (7, 7, 4) beszél a legrészletesebben. 6 5 Az ö elbeszélése szerint I. Tiridates örmény királyt harc közben egy alán lasszójáva! csaknem irányuló minden kísérlet azonban — és ez alapvetően fontos az egész kérdés megítélésében — már eleve magával hozta azt a veszélyt, hogy az albánok kinyitják az Albánkaput és félelmes új szomszédaik segítségét veszik igénybe. A rómaiak tehát tartós sikert csak akkor érhettek volna el Transzkaukáziában, ha nagy erőket vittek volna oda. s ezeket az erőket huzamosan ott is tartották volna. Végül is, minthogy uz alánok támadása csak fenyegető lehetőség volt, a költséges hadjárat előkészítése nem folyt kellő eréllyel, s a rómaiak — amint a 75-ből való harmozieai feliratok mutatják megelégedtek azzal, hogy Tiflisz környékét megerősítették. A nomád betörés azonban Statiusnak (Silvae 4, 4, 63-4 : metuenda portae limina Caspiacae) a Kaspi-kapura tett megjegyzéséből ítélve meg 95-ben is (Magié: i. m. II, 1438) félelmes lehetőség volt. Az ibérek és albánok Traianus nagy párthus hadjárata idején siettek hűbéri viszonyba kerülni Rómával. 6 31. m. 26, 46. 6 4 MNy. 50 (1954) 147. 6 6 losephus (7, 7, 4) szerint az alánoknak szövetségesük, Hyrkania királya nyitotta ki azt a szorost, amelyet Nagy Sándor vaskapukkal f.-rv/.at- aidi/gai;) erösí'ett meg. Az alán betörés Media ós Örményország ellen irányult. Mediában a betörés idején I. Volagases párthus király testvére Pakoros (vö. ./. Miller: RE XVIII |1942|. 243«) uralkodott. Miután az alánok Örményországban Volagases másik testvérét, I. Tiridates örmény királyt majdnem foglyul ejtették, zsákmánytikkal a Kaukázustól északra levő hazájukba vonultak vissza. losephus elbeszélése azonban jelenlegi formájában aligha lehet helyes. A hyrkánok említése miatt látszólag csak a Rhagaetól (Rai, Teherán körzetében) délkeletre levő Kaspi-kapuról lehet szó, amelyen Nagy Sándor is áthaladt keleti hadjárata alkalmával (Arrianus 3, 19, 2 ; 20, 2, 4), annál is inkább, mert a klasszikus szerzőknél Xero koráig egyedül ez a szoros viselte a Kaspi-kapu nevet (vö. A. It. Atulerson: Transactions and Proceedings of the American Philological Society 59 |1928j 131 4). Tdubler (i. h. 18—21) valóban erre a szorosra vonatkoztatja .losephus szavait, és felteszi, hogy az alán támadás a Kaspi-tengertől keletre '.evő részekről irányult Media ellen. Ez azonban esak akkor lehetne elfogadható magyarázat. Ha losephus (uo.) világosan meg nem mondaná, hogy a támadó alánok szállásai a Don és a Maeotis mellett voltak (rttQÍ tür Táraív xal rrjv MaUöxív Xi/ao/v xaroixovvxti). Xem fogadható el Marquart (ZDMG 49 11895] 622—3) magyarázata sem, amely szerint a Hyrkania név itt nem szokásos értelmében szerepel, hanem az örmény I'irk' Iberia megfelelője. Marquart magyarázatához később Anderson (i. h. 147— 8) is csatlakozott, Marquart (Caucasica 8 [1931] 78—113) maga azonban ugyanakkor egy új, szintén rem meggyőző magyarázatot talált. E szerint az Iosejihusnál említett szoros a hyrkanokhoz közelebb levő Derbendi-kapu volna (i. h. 84—5 ; vö. már A. Gutsrhniid: Geschichte Irans. Tübingen, 1888. 133—4). Ennek a magyarázatnak gyengéje az, hogy a Derbendi-kapu az eddig ismert források szerint a kérdéses időpontban nem volt a hvrkánok kezén. Még ma is a legmegalapozottabb nézetünk szerint Mommsen (i. m. V, 394, 1. jegyz.) véleménye, amely szerint a hyrkanok úgy kerültek losephus szövegébe, hogy a szerző az ibériai Kaspi-kaput (Dariel) összetévesztette a Rhagae környékivel. Ez a magyarázat szilárdan nyugszik Pliniusnak (X'at. hist. 6, 40) a Kaspí-kapura vonatkozó fejtegetésein. Plinius ugyanis megrója azokat, akik a Kaspi-kapu nevet, amely voltaképpen esak 289
