Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40
131 elfogta. Ps. Moses „Yorenac'i (2, 85) Nagy Trdat örmény király korába, két évszázaddal későbbi időkbe viszi át ezt az eseményt, azonban alán helyett barszil-t mond, s a hun-ok országát is említi. Az anticipációt ebben az esetben nemcsak az Iosephusszal való összehasonlítás mutatja, hanem az is, hogy a barszilokról az V. század előtt egyetlen mée forrásunk sem tud." A Sat'inik legendához (vö. Johannes Katholikos ed. Tiflisz, 35 ö—37 l t; Thomas Ardzruni 1,7; Moses .Yorenac'i 2, 58) fűződő örmény népdalokban (Mos. .Yor., 2, 50) Iosephus változatának megfelelően az alánokhoz kapcsolódik a lasszós epizód, ós alánok szerepelnek ugyanennek az epizódnak a harmadik, Art ases (I Tiridates legendái mellékalakja) király elbeszélés-ciklusából (Mos. A'or., 2, 50) ismert változatában is." Megőrizte az örmény hagyomány a. 134. (135.) évi nagy alán betörés emlékét is. 5" a Khagae környéki szorost illeti meg, az Ibériai-kapura is átviszik. Ezt a tévedést Pliiiius szerint Corbulo felderítői is elkövették Kómába küldött térképeiken (Corrigendus est in hoc loco error multorum etiam qui in Armenia res proxime cum Corbulone gcssere. namque hi Uaspias appellavere portás Iberias quas C'aucasias diximus voeari, situsque depicti et inde missi hoc nomen inscription habent). Suetonius (Domitianus 2, 2) egyik tudósítása szerint Yolagases egy alkalommal Vespasianustól kért segítséget az alánok ellen. Minthogy Cassius Dio (66, 15, 3) a 75. év eseményei között bizonyos népeknek (7igóg xivaz) a párthusokkal való harcáról és a Yespasianushoz intézett segítsógkérésrol szintén tudósít, Gutschmid (i. in. 133) felteszi, hogy az alánok 75-ben megismételték betörésüket, amely ez alkalommal a párthus terület ellen irányult. Gutschmid magyarázata ellen szól azonban, hogy Media (Atropatene is) 72-ben párthus terület volt, s hogy Cassius Dio nem tudósít külön a 72. évi alán támadásról. Így a második alán betörés feltevése aligha jogosult. — Piganiol (i. in. 267) szerint Róma és a párthusok együttműködtek Vespasian us alatt a nomádok ellen a Kaukázus védelmében, amit római erőknek 75-ben Tiflisz környékén való jelenléti' igazolna. Ennek ellentmondanak azonban Cassius Dio (i. h.) világosan megfogalmazott szavai arról, hogy Vespasianus Yolagases segélykérését elutasította. 5 4 A barszilokat Ps. Moses -Yorenac'i Ptolemaios átdolgozása (ed. Soukry 26JJ) említi először, a Kaukázus előterében, a bolgárok és kazárok szomszédságában. Később volgai bolgár törzsként történik róluk említés (Ibn Rusta 141 u). Marquart (UJb 4 (1924| 328) bizonyítás nélkül a bolgár törzsek közé sorolja a régi barszilokat is. Ez azimban nem következik szükségszerűen a rájuk vonatkozó) adatokból. Ibn Rusta is külön említi a volgai bolgárok bolgtír és bar szil (Itarsülá) törzsét. "Vö. Marquart: Caucasica 6 |1930| 42; I n.: ZDMd 49 [1*95] 654. Marquart nem utal arra, hogy Iosephus «De bello Iudaico»-járól az örmények is igen korán fordítást készítettek. Moses „Yor«nac*i elbeszélése azonban egyrészt az örmény né|xlalok és törteneti énekek hagynmányaibótl merít, másrészt az események elbeszélésében mutatkozó) különbségek miatt is csak igen laza, közvetett kapcsolatban lehet Iosephus elbeszéléseivel. — A hellenisztikus műveltség beáramlása idején Transzkaukázia is erös görög irodalmi hatásnak volt kitéve. Ebben a korban vált ismertté Transzkaukáziában a thesszáliai ~ t'etal név is, mint az ibérek és az albánok neve, akik a thesszálok leszármazottaiknak tekintették magukat (Tacitus, Annales 6, 34) abból az időből, amikor Jason Medeával visszatért Kolchisba. Marquart figyelmét elkerülte ez a hely. A t'etal név Tacitus idézett tudósításának megfelelően szerepel a bibliai népszármazási táblázat örmény változatában (vö. MNy. 50 |1954] 145). 5 8 A 134. (vsgy 135.) évlten, Hadrianus alatt lejátszódott nagy alán betörést Cassius Dio (69, 5, 11) írja le. Az alánok Pharasmanes ibériai fejedelem ösztómzósére támadtak, ós elsősorban Mediát pusztították, de később Örményország is szenvedett a betörés miatt, sőt Cappadocia is veszélyben forgott. Végül is Yolagases ajándékai és az Alexander-életrajzíró Arrianus, akkori eappadociai kormányzói katonai előkészületei visszatérésre bírták a nomádokat (vö. K). KyJiaKOBCKHií: A-iattbi. KtteB. 1899. 12—3). Az itt említett Yolagases aligha lehet más, mint Cassius Dio (68, 30) másik Yolagases-e. Sanatruk fia, aki még Traianus alatt betört Örményországba és kényszeritette Severus Catilius kormányzót, hogy átengedje neki az ország egy részét. Erről a Yolagasesröl van szó Hadrianus életrajzában (Yit. Hadr. 21. 11) és Suidasnál (s. v. HavaTQovxqg) is (vö. R. P. Longden: JRS 21 (1931] 16—8; Schur i. h. 2023). Mindezeknek az. adatoknak a megítélésében erősen eltérnek a vélemények. Magié (i. m. II, 1528, 2. jegyz.) legutóbb annak a nézetének adott kifejezést, hogy mivel a Hadrianustól megerősített örmény király nevét nem ismerjük, természetesebb a kérdéses Yolagasesben II. Yolagases (13(W148) párthus uralkodót látni. Ezzel szemben áll azonban az. a tény, hogy az örmény hagyomány (Mos. Xor. 2, 65) szintén egy bizonyos Yalars ( Yolagases) király korából őrizte meg egy nagy alán betörés emlékét (vö. Marquart: Enters, z. (lesel), v. Eran II, 290
