Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40
121 célja a két nagy kaukázusi átjáró, az Ibériai- ér az Albán-kapu (Derbend) megszállása és elzárása lett volna. A rettegett alán betörés 72-ben (vagy 73-ban) be is következett, valóan nem lehetett célja egy ilyen hatalmas arányú római hadjáratnak, s latolgatta az Ibériai-kapun át a steppére irányuló római hadjárat eaélyeit is. D. Magié (Roman Rule in Asia Minor I. Princeton, 1980. 562) viszont arra gondol, hogy az Ibériai-kapu említése csak hangzatos kifej esése annak, hogy Nero a szövetséges Ibériát teljesen be akarta kebelezni a birodalomba. W. ScAur (utoljára : RE XVII 119491, 2018 s. v. «Parthia» ; vö. A. Piganiot: Histoire de Rome «Clio». Paris, 1949. 266, 267) egész sor munkában fejtette ki K. Komemann (utoljára : Weltgeschichte des Mittelmeer-Raumes II. Müchen, 1949. 92 -3) egy gondolatát, amely szerint Tacitus «Albanoeıa helyes, s a nagy hadjárat, Plinius állításával szemben, nem az Ibériai, hanem az Albániai-kapu (Derbend) ellen irányult, távolabbi célja pedig részben Örményország bekerítése, részben pedig egy Albánián és Hyrcanián át vezető kereskedelmi út megteremtése volt, amely a Kaspi-tengeren és Hyrcanián keresztül az Oxushoz és onnan Indiába vezetett volna. Mindezek a magyarázatok azonban több ponton is kifogásolhatók. Ibéria az örmény háború (54—59) idején részleges függőségi viszonyban a rómaiak oldalán volt, Albánia azonban nem. Ibéria annektálása (Magié) tehát nem volt különösen időszerű, s főképp egy ilyen óriási hadjárat árán nem. Az «Albanosı olvasat «Alanos»-ra való javítása ( Mommsen) és egy alánok ellen irányuló hadjárat feltevése (Anderson) csak akkor volna teljesen meggyőző, ha ezzel minden nehézség megoldódnék. Viszont a római hadvezérek aligha nyugodhattak volna meg az Ibériai-kapu megszállása után, hiszen bármely pillanatban nomád támadás érhette volna az Albán-kapun át Róma transzkaukáziai birtokait. Ami egyébként az Ibériai-kapun át a steppére irányuló hadjáratot illeti, ilyenre csak a Han-kori Kína mert gondolni, de az is csak hosszas stratégiai előkészítés után akkor, amikor ugyanolyan lovas alakulatokkal rendelkezett, mint maguk a nomádok. A rómaiak keserves anabasis után átmehettek volna ugyan a hosszú és nem könnyen járható (vö. Plinius i. h.) Ibériai-kapun, odaát azonban a nomádok minden bizonnyal a nomád taktikának megfelelően a nyílt steppére csalogatták volna őket, ahol a rómaiak nem kerülhették volna el a teljes pusztulást A steppei hadjárat feltevését még némileg valószínűsíthetné, ha a források bosporusi előkészületekről is említést tennének a tervekkel kapcsolatban, erről azonban nincsen szó. A Claustra Uaspiarumnak a Derbendi szorosra való vonatkoztatása (Schur) Plinius világos magyarázatával és a Corbulo felderítő útján készített térképekre való hivatkozással szemben legalább is merészség. Ami az indiai kereskedelmi út meglétét illeti, H . W T. Tarn, The Greeks in Bactria and India. Cambridge, 1951. 488 - 90 : függelék a feltett Oxus Kaspi keresdelemi útról), tagadja ugyan címek az útnak meglétét, de amint Harmatta János barátom figyelmeztet, ez az érvelés szemben áll azzal a ténnyel, hogy Transzkaukáziában indoskytha ós más keleti eredetű leletek kerültek elő (vö. még Harmatta: Studies in the History of the Sarmatiasıs. Bp., 1950: Magyar-Görög Tanulmányok, N 30. p. 34. Ehhez még hozzáfűzhetjük, hogy az Indiából az Euxinushoz vezető utat régebben Eratosthenes (Strabon 11, 7, 3) is leírta. Ennek ellenére sem valószínű, hogy a rómaiak egy olyan kereskedelmi út kedvóért szervezték volna a hatalmas hadjáratot, amelynek keleti, Kaapi-tengeren túli szakasza semmiképpen sem kerülhetett volna ellenőrzésük alá. Zavarok mutatkoznak a római—hyrcan együttműködésnek a forrásokból alig támogatható feltevése körül is (vö. Magié; i. m. II, 1418). Mindezek a nehézségek megszűnnek, ha figyelembe vesszük, hogy 64-ben, feltehetőleg Nero felderítői révén, egy új, félelmes kaukázusi nomád népnek, az. alánnak terjedt el a híre Rómában. Ezt megelőzőleg, amint a fent idézett keleti források is mutatják, nagy v áltozások mentek végbe a steppe népeinél : az Aral-tótól a Kaukázusig az alán nevet vették fel a steppe népei. Az, hogy egy adott időpontban a steppe népei egyetlen nevet vesznek fel, a steppei történelem folyamán mindig új, nagy törzsszövetség létrejöttét s ezzel együtt hatalmas támadó erök összpontosítását jelentet te. A felderítők jelentései ebben a vonatkozásban bizonyára semmi kétséget nem hagytak hátra. Nero tehát tisztában volt azzal, hogy egy új, hatalmas nomád nép betörése küszöbön áll, s hogy a betörés megakadályozása csak úgy lehetséges, ha Róma szilárdan kezében tartja nemcsak az Ibériai-, de az Albán-kaput is. Ugyanez a helyzet ismétlődött meg később az arab- kazár harcok idején is : a kazárok hosszú időn át (a YTI. ós VIIT. században) szinte évről-évre felváltva támadtak az Albán- ós az Ibériai-kapun át. Béke csak akkor volt az arab fennhatóság alatt álló Grúziában, Örményországban és Albániában, ha az arabok mindkét kaukázusi átjáró birtokában voltak. Az Albán-kapu megszállására 288
