Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40
125 fonto" tényre.* 1 Ez pedig az, hogy az örmény források nemcsak azt bizonyítják félreérthetetlenül, hogy a Kaukázusban valóban élt egy hun töredék, de erre a hun töredékre vonatkozólag nagyszámú földrajzi és történeti adatot is közölnek. A legfontosabb idevonatkozó tudósításokat Ps. Moses Xorenac'i 680 után készült Ptolemaios-átdolgozásában, ** Levond örmény történetírónak a Kalifátus és Örményország kapcsolatairól szóló művében és Moses Kalankatvac'i X. században készült «Albánia története» című munkájában találjuk. Ps. Moses Ázsiai Sarmatiára (a Don és a Volga között) vonatkozó. J. Saint-Martin (1819) óta sokat idézett leírásában a kaukázusi hunok területét is meghatározza. Az ő leírása szerint a Kaukázus délkeleti végeinél, Baku és Derbend között, a tengerparti lapályon a massageták laknak (ed. Soukry 27 1 0_ u). Derbendtől, tehát a massageta földtől is északra, szintén a tengerparton van a hunok országa, a a Kaukázus irányában pedig Varaé'an a hunok fővárosa (ed. Soukry 27 M_ W).** Ps. Moses leírásával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a hun név általánosító használatáról itt nem lehet szó. Ps. Moses igen nagyszámú nomád népet említ a két Sarmatiában és Skythiában, a hun nevet azonban egyetlen mas 686tb©n sem említi. Nála a hun név egyedül a mai Dagesztán tengerparti lapályain lakó hunok neve. Ps. Moses szóhasználatát és a mögötte meghúzódó földrajzi képet találjuk meg Levond történeti munkájában is. A kaukázusi hunok Levondnál is a hun (hcmk': plur. nom.) nevet viselik és Derbendtől északra laknak. A hun nevet Levondnál sem viseli más nép. A hunok Levondnál a VIII. század folyamán lezajlott arab—kazár harook során szereprinek, így Maslama ibn 'Abd-al-M&lik 716. évi hadjáratának történetében (Levond, ed. Sahnazare&n 64j—65), amikor az arabok Derbendnél hun területre lépve északon Tarqu-ig (Böj; a modern Tarki ~ Tarku Mahaoskala közelében, a Kaspi-tenger partján) nyomultak elő, s Targu lakói a kazár kagánt hívták segítségül (ugyanezt a hadjáratot két szír író, Micheal Syrus és Barhebraens is leírja a szeleokida éra 1026. [i. u. 715.] évének eseményei között). Nem változott meg ez a földrajzi helyzet azoknak a harcoknak* 4 idején sem, amelyeket az arabok és a kazárok Heém (Hisám, 724—743) kalifa idején vívtak. A kazárok déli hadjárataikon hun területen át mentek Derbendbe. majd onnan massageta földön át Persarmeniába, az arabok pedig fordított irányban massageta földön át érkeztek Derbendbe, onnét pedig a kazároktól délre levő hunok országába. A hun terület északon még Targut is magába zárta, nyugaton pedig a hegyekig terjedt. A kaukázusi hun-kérdés szempontjából igen fontos tény, hogy ugyanez 3 1 Nem tűnik ki ez K. I nostrancevaek a hun-kórdós történetéről írt fejtegetéseiből sem (XyHHy H TyHHU. Leningrad, 1926. 73—80. Ezzel szemben figyelemreméltó megjegyzéeeket fűz a hunokra vonatkozó örmény források egy részéhez már Jalcub-Bek Lazaret- O Tymiax üarecTaHa. Tiflis, 1869. 17—28. " Vö. erről a munkáról utoljára: J. A. Manandjan: Bh3. BpeM. 26 (1947), 127—43 és A. Maricq (E. Honigmann—A. Maricq) : Recherches sur lee Res Gestae LHvi Sapor-is ; Académie Royale de Belgique. Clasee des Lettres. Mémoires XLVH/4. Bruxelles. 1953. 84. "Vö. Marquart: Streifzüge 58; K. Patkanean fordítása más szövegváltozat alapján: Minorsky: Hudüd ai-'Âlam. Gibb. Mem. Ser. NS. XI. London. 1937. 401. "Levond, ed. Sabnazarean 131, 132; 144,,—14öp»«ralt; Vardan, ed. Muyldermans, 106; vö. még S. T. Eremjan f3anHCKH HHcnTryTa BocTOKOBeaeHHS 7 (1939) 129—55. — Az arabok és kazárok harcaival egy kéziratban levő értekezésemben foglalkozom részletesen. 284
