Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40

121 a terület az arab források párhuzamos tudósításaiban

3

5 is szerepel, mégpedig mint a qaitaqok

3

6 földje. Különösen részletes adatokat közöl a hunokról Moses Kalankatvac'i Israel albán £wgt7ríWwto;-nak

3

7 a hunoknál 682-ben tett térítői útjáról szóló részletes elbeszélésében (2, 39—45 ; vö. még 3, 3, az albán püspökök listájában). A hunok a Mosesnél közölt pontos itinerárium szerint is Derbeiultől északra laknak. Fejedelmük Alp'-ilut'ver

3

8 itt is a kazár kagán alattvalója. Ez a függőviszony jut kifejezésre abban is, hogy az egyik főméltóságuk a §at' yazr: kazár sad

3

9 volt. Bizonyára kazár eredetű a két másik kaukázusi hun vezér, A vei t aryan (Mos. Kal., ed. Sahnazarean I, 394

L-) és Xursan irt'gin (*ertegin; I, 396

2

n)

4

0 inéltóságneve is. Moses Kalankatvac'i részletesen leírja a hunok vallását is. Az a nagyszámú adat, amelyet Moses a szent berkek kultuszáról, T'angri-yan tiszteletéről, a sámánokról, áldozatokról és különböző vallásos hiedelmekről közöl,

4

1 rendkívüli jelentőségű a nomád sámánizmus megértésének szempontjából.

4

2 Marquart ismételten

4

3 utalt Moses Kalankatvac'i hun vonatkozású adataira. Ezeket —- és bizonyára Levondnak az arab—kazár harcokra vonatkozó fent idézett tudósításait is egy — témájából és Marquart alapos forrásismeretéből ítélve — nagyjelentőségű műben, a «Historische Ethnologie des Daghestau»-ban akarta feldolgozni,

4

4 amelyet már pályája elején bejelentett, de sajnos soha sem készített el. így mindazok az adatok, amelyeket Marquart a könyvre tartogatott, ismeretlenek maradtak a steppei történelem kutatói számára. Ezért történhetett meg, hogy W. Barthold említi ugyan K. Patkanean nyomán a kaukázusi hunokat,

4

5 de a rájuk vonatkozó adatok felsorolása helyett megelégszik a Marquart készülő munkájára való bibliográfiai utalással, s minden közelebbi bizonyítás nélkül egyszerűen «kazár»-nak nevezi őket. Ugyanez a hiányosság jellemzi Minorsky

48 és Eremj&n

4

7 munkáit is. Nem lehet szó általánosító örmény névhasználatról a massageta név esetében sem. Erre vonatkozólag a döntő bizonyíték az, hogy az örmény 5

4 Vö. Minorsky: i. m. 448— 9, vö. m év ugyanott a 339. lapon közölt térképet M. I. Artamonov: OtepKH ApeBHCttutett HCTOpHH xasap. Leningrad, 1936. 90; E rein ja n : i. h. 144. 5

4 A qaitaqok mongolságának kérdése kívül esik témánk körén (vö. 1'. I'elliot: Journ. Asiat. 1927 : 279—294). 3

7 Missziói püspök: vö. Moravcsik: Szent. István-Emlékkönyv 206: Marquart: Die Entstehnng der armenischen Bistümer. Roma, 1932. 188. 4

8 MNy. 40 (1944) 179—86; fíásonyi Nagy Lászlő: Acta Linguistic» 3 (1953) 332— -37 3

8 MNy. 49 (1953) 320. 4

0 A yursan nevet egy Derbend környékén a hegyekben lakó kaukázusi nép viselte, ameív a IX. században kazár fennhatóság alatt állt; IX. századi földrajzi helyzetükről vö. Minorsky: i. m. 411, 455. 4

1 Moses Kalankatvac'i szövege ezekben a fejezetekben több homályos kifejezést és nehezen érthető fordulatot tartalmaz. Ebből a szempontból is nagy érdeklődésre tarthat számot az az új szövegkiadás, amelyet C. F. J. Dorrselt készít elő (vö. Marira: i. m. 87 4. jegyz.). 4

3 Ugyanilyen fontos a kazár-kérdés és a kazár történelem szempontjából Mosesnek (2, 41 j a hun fejedelem és a kazár uralkodó családja között létrejött dinasztikus házasságról szóló tudósítása is. 4

3 Streifzüge 302; Die Entstehnng <h arm. Bist., 216 S. 4

4 Vö. KrSnsfttír 95 I, jegvz. 4

5 Enzvklnpaedie des İslam. s. v.-tDaghestan». '«Hudud 44J «80. 4

7 I. h. 285