Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40

121 (ed. De Boor 310

1

9) emlékezik meg Herakleios császár második, 624. évi perzsa hadjáratával kapcsolatban. Ez az adat egészen a legutóbbi időkig sok fejtörést okozott,

8

2 amint azonban J. A. Manandjan rámutatott,

2

3 a De Boor szövegébe felvett kézirati Ovwojv olvasat téves, és az emendáció útján könnyen helyreállítható Zvwtov helyett áll. Az utóbbi S i u n i k' örmény provincia neve. A hibás változat régiségét mindenesetre mutatja, hogy ugyanez a változat átment Georgios Kedrenos szövegébe is (ed. Bonn I, 723,

7).

2

1 — A «kaukázusi hun»-ok között Prokopios (ed. Haury I, 46

2 — 47,

2) Ambazuk «hun» fejedelem népéről is említést tesz. Howorth szerint Ambazuk kétségtelenül szabir fejedelem volt.

2

5 Marquart (Eransahr 106 — 7) a forrás szóhasználatát követve egyszerűen «hun»-nak nevezi Ambazuk népét.

2

8 Minthogy azonban Ambazuk területéhez tartozott a Kaspi-kapu is, vagyis a Kaukázus középső vidékének legfontosabb átjárója, amely latin, bizánci, örmény, középperzsa és mohamedán források tanúsága szerint az i. u. I. századtól kezdve az egész középkori történelem folyamán az alánok és a velük rokon ászok (KonstantinosPorphyrogennetos, De cerim. Ed. Bonn 688) kezén volt, fel kell tennünk, hogy Ambazuk nem valódi hun és nem is szabir, hanem alán vagy ász uralkodó volt. Ez a feltevés bizonyossággá válik, ha figyelembe vesszük egyrészt, hogy az 'Ap{iaÇovxr]ç névnek

2

7 nyilvánvalóan helyes iráni etimológiája van,

2

8 másrészt — és ez még fontosabb —, hogy Ambazuk ász király emlékét a kaukázusi grúz és örmény hagyomány még évszázadok múlva is őrizte.

2

2 — Szír forrásokból tudjuk végül, hogy azok a «hunok», akiket az 541. év kaukázusi eseményeivel kapcsolatban Prokopios említ, kangarok voltak.

3

0 Itt is felmerülhet természetesen az a feltevés, hogy a bizánci «hun» a kangarok valódi hun eredetének bizonyítéka, olyan adatokkal azonban, amelyek alkalmasak volnának ennek a feltevésnek az alátámasztására, e pillanatban nem rendelkezünk. Összefoglalásképpen tehát megjegyezhetjük, hogy olyan bizánci forrásadat, amely kétségtelenül valódi hunok vagy avarok kaukázusi töredékeit jelölné, míndezideig nem került elő. II A hun-kérdés szakirodalmában — a legújabb idevonatkozó munkákban is — gyakran találunk rövid utalásokat az örmény források «kaukázusi hun» adataira. Ezek a hivatkozások csaknem minden esetben J. Marquartnak más témákhoz fűződő, alkalmi örmény forrásidézeteire mennek vissza, s így szükségszerűen határozatlanok, és nem adnak felvilágosítást egy alapvetően " Vö. Moravcsik: Szent István-Emlékkönyv 204; ByzTure. í. 335; II 200 4 2

4 BMMHTHttCKHfi BpCMeHHHK 28 (1950) 141. 1

4 Vö. Moravcsik: ByzTure. II, 200, az A. alatt. "I. h. 614 ; ugyanígy Serif Bastav: i. h. 60, 73. "Marquart: ÉránSahr 106—7. 2

7 Vö. Moravcsik: ByzTure. II, 70. î

s Vö. V. I. Abaev: Oc£THHCKntt H3hiK s $<>-tbKJlop I. M. L., 1949. 160. 4

4 Vö. M.-F. Brossét: Histoire de la Géorgie I. S.-Pbg., 1849. 67 ; 1/2. S.-Pbg. 1851. 14; vö. jüan Ser, ed. Velence, 1884. 32,. 33,,; Ugyanaz a hagyomány, valamint Moses Kaiankatvac'i örményül Író albán szerző (1, 15), az Ambazuk névvel etimológiailag összetartozó Bazuk nevet is emiitik ; Marquart figyelmét elkerülték ezek az adatok 4

0 Ed. Haury I, 221,, ; vö. M. Tud. Akad. I. Oszt. Közi. 5 (1954) 26S. 283