Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Heftaliták, hunok, avarok, onogurok: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84. sz.), 1-12

2 után a türkök, Belső-Ázsia új ura: összefogtak a perzsákkal. A szövetségesek együttes csapásai alatt 560 táján (a pontos dátumról vö. alább 11) össze omlott az akkor éppen száz esztendős heftalita birodalom (vö. G. WIDENGREN: Orientalia Suecana I [1952.], 69—94). A heftaliták egy része türk fennhatóság alatt Afganisztánban maradt és újabb száz esztendő múlva harcolt a Perzsia megsemmisítése után Afganisztánba nyomuló arabokkal (vö. Baládun ed. DE GOEJE 403

1

3). AZ afganisztáni heftaliták követségei még a VIII. században is felkeresték a kínai udvart (CHAVANNES, DOC. 158 — 9), s ezekről a heftalitákról még évszázadokkal később is hallunk az arab forrásokban. 2. A heftalitákra vonatKozó igen nagyszámú forrásadat egységes képbe való tömörítését mindezideig két körülmény tette lehetetlenné: egyrészt forrásaink a heftalitákat is több néven emlegetik, mint legtöbb nomád népet, másrészt a heftaliták antropológiai vonásairól, művelődéséről és földrajzi viszonyairól szóló leírásaikban összeegyeztethetetlennek látszó ellentétek mutatkoznak. így a jól tájékozott Prokopios (ed. H

AURY I, 11

3 l

g) szerint a heftaliták nem formátlan arcúak, hanem a többi ,,hun"-októl eltérőleg fehér testűek és nem „vad" életet élnek, hanem rendezett monarchikus államuk van. Azt is hangsúlyozza Prokopios, hogy a heftaliták nem nomádok: ov yâo vo/iádez eíoiv maneg rá ákXa Ovwixá e&vr] (i. h. 10

2

1). A Bizáncban járt türk követek, Justinos császár egyik kérdésére válaszolva szintén világosan megmondják, hogy a heftaliták városlakók (Menandros: Exc. de leg. 452

2 4). Szung jün (CHAVANNES: BEFEO. i. h. 403 — 4) kínai buddhista zarándok viszont, aki maga is megfordult a heftalita vezér sátrában, vérszomjas, vad nomád harcosoknak irja le őket, és említi évszakonkénti nomád vándorlásaikat is. - Egy eddig ide nem vont Ptolemaiosból készített régi szír nyelvű kivonatos átdolgozás: axâgıtpoç rfjç olxovfuvq; (vö. J. P. N. L

AND

: Versi, en Meded. der. Akad. van Wetensch. Amsterdam. Afd. Letterk. HI/3, 172) szerint a heftaliták a lovat részesítik kultikus tiszteletben, egy kínai forrás pedig úgy tudja, hogy az ég ós a tűz szellemét imádják (SPECHT: i. h. 338). Más kínai források viszont arról tudósítanak, hogy a heftaliták buddhisták voltak, s a késői heftalita buddhizmusnak közvetlen bizonyítékai is maradtak (vö.: GHIRSHMAN i. m. 120; A. H

ERRMANN

: Asia Major II [1925.], 577 — 80). Mindez nyilvánvaló ellentétben van egyrészt azzal, amit Kosmas Indikopleustes (ed. WINSTEDT Hóul mond a heftalita keresztyénségről s azzal a ténnyel, hogy a heftalita uralkodó ós nagyszámú heftalita keresztyén 550-ben követséget küldött Mar Abához. a perzsiai nesztoriánus egyház vezetőjéhez (Mar Aba Vitája, vö. alább 30), másrészt pedig Szung-jün (i. h. 405) állításával, amely szerint a heftaliták nem buddhisták. — A heftalita énnéken használt írásból, valamint néhány ugyanazzal az írással írt kéziratból (GHIRSHMAN i. m. 61 — 7; vö. azonban P. PELLIOT: Toung Pao XXXII [1936.], 260—1) arra következtethetünk, hogy a heftalitáknak volt írásuk, s ez bizonyos 236