Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Heftaliták, hunok, avarok, onogurok: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84. sz.), 1-12
:Í mértékig — a buddhizmus és a keresztyénség ismeretéből is következik. Szung-jiin (i. h. 404) viszont világosan megmondja, hogy a heftaliták írástudatlanok. Ezeknek az ellentéteknek a tisztázása kielégítő módon mindezideig nem történt meg. így a kutatás holtpontra jutott a heftaliták történetének, történeti földrajzának és eredetének legfontosabb kérdéseiben. Egy fontos tanulság azonban az eddigi kutatásokból is adódik: minthogy főbb adataink egy igen rövid időszakra, az 520 és 560 közötti időre vonatkoznak, elhibázott volna olyan egyeztető magyarázatuk, amely a közöttük mutatkozó ellentéteket kronológiai sorrendbe való elrendezésük révén kívánja megszüntetni. — Van azonban nézetem szerint még két igen fontos, egymással szintén ellentétes adatpár, amelyet eddig nem vettek kellőképpen figyelembe, s amelyek fényt deríthetnek a többi adatokban mutatkozó ellentétekre is. Ezek közül az egyik a heftaliták történeti földrajzára vonatkozik. Prokopios szerint ugyanis a heftaliták Perzsiától északra: n goç poçgâv âvepov (i. h. 17 —8. sor) laknak, s Prokopios ezt az állítást, a Kaspi-tenger délkeleti kiszögelésénél levő Gurgán város említésével is megerősíti. A kínaiak viszont — így a szemtanú Szung-jün is (i. h. 405) — egyhangúlag Tokharisztánban, vagyis a mai Északkelet Afganisztánban jelölik meg a heftaliták országának a helyét. A másik adatpár a heftalita törzsszövetség etnikai összetételére vonatkozik. A heftalita név ugyanis a következő kapcsolatban fordul elő a heftalita érmék legendáiban: ,,H(A)n(A)T(A)A(A) ŐAHO OIONO (o: xyono): Heftal, (a) xyon(o)-k király(a)" (az olvasatról vö. utoljára E. HERZFELD, Zoroaster II. Princeton, 1947. 772; az érméket GHIRSHMAN i. m. 9 — 21 közli). Ezek a feliratok tehát mutatják, hogy a Heftal nevet a xyon(o)-k királya viselte. Annál különösebb a kinai források állítása, amely szerint a Heftal a hua nevű nép uralkodó nemzetségének a neve (a hua és a xy o n(°) nevek azonosságáról, amint majd látni fogjuk, nem lehet szó). Mármost nézetem szerint döntő jelentőségű az egész heftalitakérdés szempontjából, hogy a fenti ellentétes adatok természetesen csoportosulnak az említett két földrajzi egység köré. Prokopios, Mar Aba, Kosmas cs a heftalita érmék részben városlakó, fehér habitusú és keresztyén heftalitái ugyanis a Kaspi-tenger és Afganisztán között ősi iráni területen laktak, ahol az' iráni lakossággal való keveredés során antropológiai vonásaik ugyanúgy megváltozhattak, mint később a türkinenekéi ugyanezen a területen. Igen tanulságos ebből a szempontból Prokopios egyik megjegyzése, amely szerint a Perzsiától északra lakó heftaliták nem keverednek a többi „hun"-okkal és nem is érintkeznek velük: ov pévroi ávayíyvvrTai rj enıyjtaoıâ^ovaıv Ovwaiv t to ív (i. h. 10 1 4. 5). Az irániakkal való érintkezés során ismerkedhettek meg a xy°n(o) heftaliták a keresztyénséggel is. A xyon(o) — iráni érintkezés színterén ugyanis már a heftalita korban keresztyén püspökségek alakultak. A szír zsinati iratok (J.-B. ('HABOT. Synodieon Orientale 285, 310) 424-ben említik ezen a területen a mervi és heráti, 497-ben pedig a gurgáni237
