Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A karluk törzsek nevei: Magyar Nyelv XLV (1949), 164-8

:tıii fogom fejteni, etnikai összetételében és nyelvében teljesen türk jellegű. A csimilek, jagmák, küngütök, barszganok, csigilek, a türgis töredékek, sőt velük együtt az egykor türk törzsek közül kivált karlukok is a türk elemet képviselték benne. Etnikailag csak az iráni maradványok, a türk-iráni keveredésből származó mohamedán türkmenek és a kencsekek (Küsyari: kánbak) különültek el a birodalom türk népeitől. Eddig nem sok figyelmet fordítottak rá, de a perzsa „Tabaqát-i Nâşirı" című forrásból megállapítható, hogy a XI. században a karlukok nomád törzsei az afganisztáni mohamedán ghaznevida dinasztia szolgálatában állottak, és résztvettek Észak-India meghódításában. Ez az a része a karlukoknak, akiket Kas-fari ,,ahl al-wabar"-nak, vagyis 'sátor-lakó'-nak nevez. Soraikból támadtak később Észak-India önálló karluk dinasztiái. így érthetjük meg azt is, hogy a tibetiek a gar-log névvel (vö. LIGETI: KCSA. I. kieg. köt. 102) általában az (északindiai) mohamedánokat jelölik. A karlukok a karakhánidáknak és a szeldzsüköknek a XI. századi harcai után, a mongol hódítás idején csaknem teljesen eltűnnek szemeink elől. 3. A karlukok törzsszövetségéről az ujgúr feliratokból csak annyit tudunk meg, hogy három törzsből állt: üb-qarluq. A kínaiak a három törzs nevét is felsorolják: 1. mou-lo, 2. l'isi (p'o-fu), 3. t'a-ii-li (CHAVANNES i. m. 85, 4. j.). E nevek közül az utóbbi kettő mindezideig megfejtetlen, a mou-lo-ra alább visszatérek. Az ujgúr és a kínai adatok a karluk történelem régi, északi korszakára vonatkoznak. A délen újjáalakult karluk törzsszövetségről az arabok tudósítanak részletesen. Idevonatkozó főforrásunk, Marwazinak a Jaihânîra (IX. század) visszamenő tudósítása, a IX. századi állapotokat tükrözteti vissza. A karlukoknak ebben az időben kilenc törzsük volt. Az első három a tigil nevet viselte. Ezek a törzsek nyilvánvalóan nem tartoztak az eredeti karluk törzsek közé, hanem a karlukokhoz csatlakozott, türk eredetű csigilek leszármazottaival azonosak.

1 A negyedik, ötödik és hatodik törzs a h.s.k.i nevet viseli. Ennek a névnek pontos értelmezése egyelőre ismeretlen. Egy másik forrásban azonban (vö. KMOSKÓ: MNy. XXIII, 288 — 93) méltóságnévként szerepel. Minthogy a név ott hs szókezdettel jelentkezik, szókezdő A-ját kétségbe nem vonhatjuk. A szókezdő h- (h-) pedig a törzsnév nem-török, minden bizonnyal iráni eredetére mutat. 1 A perzsa Gardizi a csigilek uralkodóját a iigil-tüksin1 is említi. Kas-fariból tudjuk, hogy a tüksin a karukhánida birodalomban az uralkodó után a harmadik rang neve. MINÜRSKY nem veszi észre, hogy itt a Kas-farinál emiitett tüksin-röl van szó, és azt taksin-nak olvassa (Z. V. TOOAN, Ibn KadlJn 261 is), az egész kifejezést pedig iigil-i taksin-nak (,,a taksin csigiljei") értelmezi, azaz perzsa jelzős szerkezetnek tekinti, holott a iigil-tüksin épp olyan összetétel, mint a hazar-höqán, iigitarşları vagy iigil-tutuq a mohamedán és ujgúr szövegekben. 228