Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A kunok eredetéről: Magyar Nyelv XLV (1949), 43-50
43 torkolatának vidékén] uralkodó [meghalt 1097-ben]. A qnnokat a qsyok követték, akik számosabbak és erősebbek voltak és kiűzték őket ezekről [melyik?] a legelőkről. Erre ők [t. i. a qnnok] a áörí-k [olv. sári-k, mint a perzsa fordítás] területére mentek. A sarık népe tovább vonult a türkmánek [mohamedán qarluqok és oyuzok] területére, akik pedig a yuzzok [a. m. török oyuz, magyar űz] területének keleti részeit foglalták el. A yuzzok a besenyők területére vonultak az örmény-tenger [Fekete-tenger] mellé* (vö. MINORSKY szövegkiadásának *18. lapján a 3. §-t). MARQUART e szövegnek még csak a hibás perzsa fordítását ismerte. S ez igen sok zavart okozott munkájában. Talált azonban egy másik, örmény tudósítást is, amelyet igen helyesen a perzsa szövegben leírt eseménysorozatra vonatkoztatott. Edeszszai Máté krónikájának egy helyén, az 1050—1051. évvel kapcsolatban ezt írja: ,A kígyók népe felvonult és megverte a fakókat, a fakók felvonultak és megverték az úzokat és a besenyőket ..." (Komanen 54—5). MARQUART e két keleti forrást a nyugatiakkal vetette egybe. A nyugatiak szerint az úzok és besenyők megverői qipőaqok (illetőleg 6árgák, kunok), a keletiek szerint szintén a sárgák vagy fakók. A keletiek tehát ugyanarról a vonulásról beszélnek, de annak távolkeleti mozzanatait İ6 leírják. Azonban sem MARQUART, sem az utána következő kutatók nem hangsúlyozták elég világosan azt, hogy a Marwazltól említett népek nem lehettek egyedüli szereplői egy olyan roppant népmozgalomnak, amely Kínától a Kárpátokig terjedt és azt 6em, hogy ez a vonulás nem játszódhatott le néhány esztendő alatt, hanem minden bizonnyal évtizedeket vett igénybe (MARQUART, Komanen 57 szerint 1030 és 1050 között ment végbe). A legnagyobb zavart azonban az okozta, hogy MARQUART a sári1 a perzsa fordítás alapján országnévnek tekintette, ilyen nevű országot pedig hiába keresett. Felállított ugyan egy kombinációt a sári1 illetőleg, amelyet igen bonyolult és terjedelmes érveléssel igyekezett igazolni, könyve legvégén azonban (Komanen 202) bevallotta, hogy a sörí-ról semmit sem tud. Ilyenformán hiányzik fejtegetéseiben az összekötő kapocs a keletázsiai qimok és a Szir-darja vidéki türkmánek között. BARTHOLD, erősen negatív bírálatában (vö. német fordítását MARQUARTnak SCHAEDERÍŐI kiadott poszthumusz munkája, a ,Wehrot. und Arang" előszavában, *31—*51) csak egy-két új adatot szolgáltatott MARQUART hatalmas anyagához, ö már a perzsa szöveg qün olvasatát is megbízhatatlannak vélte (i. h. *33). kövoikezésképen a qunok távolkeleti eredetében sem hihetett. BARTHOLD szerint a sári népnév, azonos eredetű a török 'sárga' jelentésű sarí(y) közszóval, s ilyenformán a sâri a qi'pcaqok 'sárga' jelentésű nevei közé tartozik. Minthogy pedig az úzokat és a besenyőket a nyugati források szerint a qi'pcaqok, Edesszai Máté és a perzsa szöveg szerint pedig a sárgák 218
