Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A kunok eredetéről: Magyar Nyelv XLV (1949), 43-50

43 A kunok eredetéről. Egy emberöltő óta folyik a vita a kunok eredetének nehéz kérdéséről, de csak a most elmúlt háború alatt került elő néhány olyan adat. amely ezen a téren fordulóponthoz juttatta a kutatást. A modern filológia eszközeivel először J. MARQUART vizsgálta a kérdést híres „Über das Volkstum der Komanen" című munkájában. Az ő főtörekvése az volt, hogy a nyugati forrásokban qíptaq. qoman vagy sárgás (fakó), a keleti forrásokban qípöaq, qanglí vagy fakó, a magyar forrásokban pedig kun néven is emlegetett nagy délnyugatszibériai törzsszövetségnek összetételét tisztázza. Első sorban megállapította, hogy e különböző nevek a bonyolult összetételű qipéaq törzsszövetség különböző összetevőire vonatkoznak, amint asteppe-övve! szomszédos kultúrnépek sok esetben hívják különböző összetevőikről különböző neveken ugyanazt a nomád törzsszövetséget. Második feladatának azt tekintette, hogy a qipéaq törzsszövetség különböző összetevőinek történeti ós földrajzi viszonyait külön-külön alapos vizsgálatnak vesse alá. Harmad sorban c különböző összetevők egyesülésének történeti hátterét kutatta. Negyed sorban pedig a már kialakult qipéaq törzsszövetség összetételének változásait vizsgálta a későbbi történelem folyamán. MARQUART egy XIII. századi perzsa szerzőnek abból a pársoros tudósításából indult ki, amelyet 1942 óta arab eredetiben is ismerünk. Az arab eredetinek a szerzője, Manvazi, mervi származású polihisztor orvo6 volt, aki a szeldzsiik szultán udvarában működött és művét 1120 körül írta. Ebben az időben a mohamedán világ északkeleti határa a Szir-darja és a Szir-darja középső folyásától az Iezig-köl irányába, keletre húzódó hatalmas hegylánc volt. A Szir-darján jöttek át. a mohamedán vallásra tért szeldsük törökök is az iszlám területére. Marwazít tehát azoknak a törököknek a sorsa is érdekelte, akik a Szir-darját a szeldzsükök után lépték át. Ilyen gondolatokkal foglalkozva egy helyen a törökökről a következőket mondja: „Van egy fajtájuk, amelyet tjön-nak hívnak, ök Qitüy [Észak-Kína] országából jöttek [t. i. az iszlám területérej, mert féltek a qitáy khántól. Nesztoriánus keresztyének [voltak?]. Legelőik szűkössége miatt hagyták el régi központjaikat [ez nem egyezik az előbb mondottakkal]. Közülük való volt Ikinji ibn Qocrar a khwárizmi [mohamedán terület az Amu-darja 217