Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306
277 „Pannónia Europae est provincia, quae ab Hunnis quondam occupata ab eodem populo Hungaria vulgar iter est appellata. Quae duplex est secundum Orosium. Maior sc. et Minor. Maior quidem est in ulteriore Syria ultra Meotidas paludes constituta . . ." A magyarországi Magna Hungaria-hagyomány első feljegyzései Julianus utazása után kés? ültek. Úgy látszik azonban, hogy már a régi magyar krónikákban szó lehetett NagyMagyarországról. Ezt a Julianus első útjáról szóló Richardusféle jelentés 1 világosan meg is mondja: „Invent um fűit in Gestis Ungarorum christiar.orum, quod esset alia Ungaria maior, de qua septem duces cum populis suis egressi fucrant, ut habitandi quererent sibi locum, eo quod terra ipsorum multitudincm inhabitant ium sust inere non posset . . ." Ezekhez a szavakhoz Gomtocz Zoltán a következő megjegyzést fűzi: 2 „Már Szabó Károly észrevette, hogy az idézett rész egyes kifejezései élénken emlékeztetnek Aronymusra. De aligha tévedünk, ha feltesszük, hogy a Mrgna Hurgniahagyomány ébrentartásához a mrgyaiokkal azonosított húrok őshazájának emlegetése külföldi forrásokban szintén hozzájárult". Felmerül ezzel kapcsolatban a kérdés, hogy a Magna (Vetns, Antiqua) Hungaria kifejezés a Juliarus útját megelőző előbb említett nj'ugatiforiásokban magyar forrásból s- ármazik-e? A kérdésre nem könnyű válaszolni. A Nagy-Magyarország kifejezést ugyanis csak nyugati forrásokból ismerjük, azokban pedig a magna-szó több esetben kimutathatóan a keletről nyugatra vándorolt népek eredeti hazáját jelöli (ezért állhat a magna helyett rrtus. illetőleg antiqua). vagyis mögötte valamilyen őshazaelmélet rejlik. Igen szép példákat találunk erre Roger Bacon előbb idézett leírásában : „Et hic principatus habét ab aquilone primo inaiorem Bulgáriám, a qua venerunt Bulgari qui sunt inter Constantinopolim, et Hungáriám, et Sclavoniam. Nam haee quae in Európa est minor Bulgaria, habens linguam illorum Bulgurorum qui sunt in maiore Bulgaria, quae est in Asia." Ugyanígy: „Et juxta terram Pascatyr sunt Balchi (var. 1. Blaei) de Balchi maiore. 1 Richardus jelentésének régebbi kiadásait ismerteti és szövegét kivonatosan közli Gomboez: i. h., 4—7. Újabb kiadása (használható fakszimilékkel) Bendefy Lászlótól: Fr. Julianus utazásának kéziratos kútfői. (Pontes authentici itinera Fr. Iuliani illustrantes, 1937.) Bővített különlenyomat az Archívum Europae Centio-orientalis III. (1937.) évf. 1—3. számából, 21—34 és Tab. I—XIV. — V. ö. Bromberg ismertetését: Finnisch-Ugriscl e Forsehungen, Anzeiger. XXVI, 1940, 60—73 ; továbbá Deér József: Scriptores Rerun. Hungaricarum, ed. Szent pC t cry. İL 138. 631 542. » I. h., 4. 7
