Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306
277 a quo venerunt Balchi in terra Assani inter < onstant mopolim, et Bulgáriám et Hungáriám minorem." 1 Ahhoz, hogy Bacon Blachia Maiorja mögött valamilyen őshaza-elmélet rejlik, nem fér kétség, hiszen az oláhok nem voltak soha Baskiria vidékén. Bár elképzelhető az is, hogy a nyugati krónikásoka Nagy (Régi)-Magyarország kifejezést is maguk kovácsolták, helyesebb feltenni, hogy valamilyen magyar forrásból merítettek. 2 Magyar forrásaik azonban a puszta névnél és valamilyen őshazaelméletnél aligha tartalmaztak többet, hiszen a magyar dominikánusok sem találtak semmiféle konkrét adatot a keleti magyarokra vonatkozólag. Pedig Julianus és társai bizonyára a dominikánusokat jellemző tudományos elmélyedéssel igyekeztek megtalálni a krónikákban a keleten maradt magyarok emlékét, annál is inkább, mert nem akartak elindulni vaktában missziós területükre. Érdekes a jelentés elején közölt középkori őshazaelmélet, amslv az őshaza túlnépesedését tekinti a kivándorlás okának. Hogy mit tudtak meg a dominikánusok az őshazáról, láthatjuk Richardus jelentésének bevezető soraiból és a magyar krónikák Scvthiáról szóló közhelyeiből. Világosan látható ez a jelentés következő mondataiból is, melyekben arról van szó, hogy még Julianus előtt, 1230 táján, négy dominikánus barát indult el, hogy felkeresse a keleten maradt, pogány magyarokat. Ezek a barátok ..seiebant [» T scripta antiquorum. quod ad orient ein essent; ubi essent. peyi.ituh igyiorabant". A négy barát közül azonban egynek, Ottónak, sikerült hírt hoznia a keleti magyarokról: ,,in quodam regno puganorum quosdam de lingua illa invenit, per quos certus offieiebatur, ad quas partes manerent; set itlorum provinciám non intravit; ymmo in Ungariam est reversus pro fratribus plurihus assumendis, qui cum ipso redeuntes fidem illis catholieam predicarent. Sed multis fraetus laboribus post octavum reditus sui diem cum omnetn ri.am illón querendi exposuisset migravit ad Christum '. ' Nagy-Bolgárország nevével már Theophanesnél és Xikephorosnál is találkozunk: ^ irodaid BouXYapla gtTÓXt). mégpedig itt is egy öshazahagyománnval kapcsolatban. Mint ahogyan a retus a magna mellett, úgy áll itt is a iraXatd a pexáXn mellett. Valószínűleg bizánci forrásból származik az arab bulgár al- a'ram (= Nagy-Bulgária) kifejezés is, amely a dunai vagy a volgai bolgár birodalomra vonatkozik (v. ö. utoljára: Minorsky: Gibb Memorial New Series, XI, 1937, 439, il. 2). Moravcsik Gyula szerint talán a bolgároktól ered ez a kifejezés (v. ö. Moravcsik: Az onogurok történetéhez, A Magy. Nyelvt. Társ. Kiadványai. 27. sz., 1930. 19 k.; ugvanö Bvzantinoturcica, II, 23). * V. o. Hóman. A Szent László-kori Gesta Ungarorum, 1925. 33 kk. 8
