Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A korai kazár történelem forrásainak kritikájához: MTA I. Oszt.Közi. XV (1959), 107-28
116 Azok az arab tudósítások, amelyek a Sebéosnál leírt események meglehetősen részletes leírását adják, szintén bizonyítják, hogy Kazária 650 táján, ugyanúgy, mint Herakleios idején, két évtizeddel korábban, nyugati türk fennhatóság alá tartozott. Az arab szerzők közül Tabari két hagyományt is közöl erről az arab betörésről. 4 8 Az egyik, Saiftól közvetített hagyomány szerint az arabok már a Hijra 22. évében (i. u. 642/3) elfoglalták a derbendi szorost. Erről azonban nemcsak az örmény források — így Sebeos — nem tudnak, hanem a mohamedán történetírók közül Baláduri sem. Örményország meghódításáról ekkor még szó sem lehetett. 4 6 Ezért nem meglepő, hogy Tabari a H. 22. éve alatt elmondottak egy részét a H. 32 (652/3) alatt megismétli. Sebéos elbeszélését, a tartalmi egyezésekből ítélve, nyilvánvalóan az arab források 32. év alatt közölt tudósításaival kell kapcsolatba hoznunk. Az utóbbiak 4 7 szerint a H. 32. évében az arabok — az örményországi és azerbeidzsáni bódítások megszilárdulása után — elfoglalták al-Báb-ot (a derbendi erőd arab neve), majd tovább haladva az erődtől északra levő vidéken portyáztak. Egészen Balangarig jutottak, amely a korai arab—kazár harcokról szóló mohamedán tudósítások szerint a legfontosabb kazár város — Mas'üdi szerint 4 6 a régi kazár főváros — volt. Ekkor azonban türk csapatok érkeztek a Balangarban bezárt kazár sereg segítségére. Hatalmas ütközetre került sor, amelyben Salman ibn Rabi'a al-Báhili, az arab vezér is elesett. Az arab sereg legnagyobb része elpusztult, a megmaradtak pedig csak a legnagyobb nehézségek árán tudtak al-Báb irányába elmenekülni. Bár ezek az arab hagyományok sok legendás elemet is tartalmaznak, lényegükben pontos egyezést mutatnak Sebéos elbeszélésével. Eltérés csak annyi van közöttük, hogy bizonyos pontokon Sebéos, bizonyos pontokon pedig az arab tudósítások bővebbek. így az arab források nem említik meg külön név szerint a Kaukázus vidékén, Herbendtől északra lakó kaukázusi hunokat. " Tabari I, 2889 —2894 u ; I, 2667-2668. « Vö. A MANANDJAN : Byzantion XVII (1948), 187 — 225. DUNLOP (i. ni. 50—51, 66 — 57) érthetetlen módon nem utal arra a közismert kritikára, amelyet J. WELLHAUSEN (Skizzen und Vorarbeiten VI, 74, 101, 105, 110) adottTabarinak uSaiftól vett hadítairól, s amelyben WELLHAUSEN világosan igazolta, hogy Saif liadítai tendenciózusuk, belső ellentmondások vannak bennük s kronológiai szrmpontból is elfogadhatatlanok. Nem foglal állást DUNLOP KMOSKÓnak (KCsA. I, 1921 — 1925, 280 — 292) a figyelemre méltó kritikai szempontokat érvényesítő és DUNLOPÍÓI is ismételten idézett értekezésével kapcsolatban sem. Ennek a következménye, hogy DUNLOP fejtegetései lényeges visszaesést jelentenek az eddigi eredményekkel szemben. 4 7 A legfontosabb idevonatkozó forrás Tabarín és Ibn alAt iron kívül Baláduri tudósítása (ed. DE GOEJE, 204). 4 4 Mas'üdi először Samandarban jelölte meg e régi kazár fővárost (Murüj, II, 7). Később kijavította tévedését és Balangar-t nevezte meg mint régi kazár fővárost (Kitab al-tanbih 62 1 (). Az arab—kazár harcok története azt mutatja, hogy valóban az utóbbi a helyes adat, s hogy Balangar ura (Şâhibu Balangar), aki e harcok történetében mint Kazáriának a Volga mellett székelő nyugati türk uralkodó mellett legfontosabb méltóságviselője szerepel, valójában nem más, mint a kazár kagán. — Mindenesetre akár Balangarbun, akár Samandarban volt a kazár kairáni székhely, nem kétes, hogy a kazár főváros a VIII. század első felébon még délen, valahol a Kunui torkolatának vidékén volt. 203
