Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A korai kazár történelem forrásainak kritikájához: MTA I. Oszt.Közi. XV (1959), 107-28
11.1 tudnak, hogy a t ürk uralkodó a kazár kagánt küldte a bizánciak segítségére, Sebéos arról is tud, hogy a segéflesapatok egy része, az örmény származású liyrk ániai határőrök, a perzsáktól álltak át a nyugati türk kagán szolgálatába. 1 6 A t'etal-kérdés szempontjából azonban a legfontosabb, hogy míg Smbat története szerint Észak Királya küldi az átállt csapatokat nyugatra, ugyancsak Sebéos a bevezető fejezetben azt mondja, hogy a bizánci császár nomád szövetségese a t'etalok királya volt. A két hely összehasonlításából tehát teljes világossággal kiderül, hogy a t'etal király Észak Királyával, a Nagy Kagánnal, vagyis a nyugati türk uralkodóval azonos. Ugyanilyen fontos azonban a t'etal-kérdés szempontjából az is, hogy Sebéos világosan megkülönbözteti Észak, vagyis a t'etalok királyát a kúsánokon uralkodó heftalita királytól. Ezek az adatok félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a t'etal és a heftal neveknek a szakirodalomban általánosan elfogadott jelentésbeli azonosítása ebben az esetben nyilvánvalóan helytelen. A türk, a heftalita és a kazár történelem szempontjából egyaránt nagyon sajnálatos, hogy Sebéos nagy jelentőségű adatai körül mindezideig teljes volt a bizonytalanság. Ebben kétségtelenül nagy szerepet játszott MARKWART állásfoglalása is. MARKWART ugyanis már 1898-ban kifejtette véleményét Sebéos tudósításával kapcsolatban, amely szerint Sebéos a t'etal névvel Smbat történetében a heftalitákat, a tartalomjegyzékben pedig a kazárokat jelöli, a nyugati türköket azonban soha. 1 9 MARKWART kategorikus állásfoglalásának oka egy részt az volt, hogy cikke megírásakor még nem állt rendelkezésérc a 627. évi események szempontjából olyan fontos Moses Kalankatvac'i-féle tudósítás eredeti örmény szövege és Fseudo-Moses Földrajzának hosszabb változata sem, másrészt az, hogy a t'etal és heftal nevek hasonlósága miatt MARKWART előtt evidensnek tűnt, hogy a t'etal-nak Sebéosnál is a heftalitákat kell jelölnie. Pedig Világosító Gergely legendájának a létrejötte óta nagy változások mentek végbe a steppén : 558 óla a heftaliták már az új nomád hatalomnak, a nyugati lürk birodalomnak az alattvalói. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy Sebéos a heftal nevet eredeti jelentésében meghagyva a t'etal1 Tokhariszlán új uraira, a nyugati türkökre vitte át. 1 S Sebéos müvének ma ismert szövegében uz örmény származású hu tárörök lázadása némileg váratlanul következik Smbat Bagratuni temetésének történetére. MARKWART (WZKM. XII, 191) éppen ezért egy igen lényeges változtatást javasol a szövegen : fıhuırtuıjm-Pfıûh helyett fi iuinjujnupk-t, amivel teljesen megváltoztatja uz értelmet: a lázadók az «»olvasata szerint a nyugati türk kagán ellen lázadtak fel, nem pedig a nyugati türk kagán oldalára álltak át. Ez a változtatás azonban teljesen önkényes, s csak annak köszönhet i létrejöttét, hogy MARKWART, eikke megírásakor nem ismerte Johannes Katholikos (ed. Tiflis, 09 — 70) azonos tartalmú tuilósitását, amely mutatja, hogv Sebeos szövege lényegében helves, s hogy a szövegjavítás teljesen felesleges. MAKKWART(Südarmcnicn und die Tigris-qúellen. Wien 1930, 383 — 385) később ezt a tudósítást is megismerte, s most már — unélkül. liogy utalt, volna előző tévedésére — elejtette a javasolt szövegváltoztatást. Sebeos tudósílásánuk újraértékelését azonban MARKWART sem itt, sem egyebütt nem végezte el. i» WZK.M. XII, 200. 196
