Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A korai kazár történelem forrásainak kritikájához: MTA I. Oszt.Közi. XV (1959), 107-28
:tıii királyai Észak Királyától, a Nagy Kagántól kértek segítséget. A Kagán 30 000 főnyi sereget küldött, amely átkelt a Vehrot (Oxus) folyón. Smbat visszavonult a nomádok elől és a khorászáni Klirkbot várába zárkózott 300 főnyi seregével (663,,). A perzsa csapatok másik parancsnoka, Datoyean nem fogadta meg Smbat utasítását és megütközött a kagán csapataival. A csatát a nomádok nyerték, akik Datoyean seregének szétverése után pusztítva és fosztogatva messze nyugatra, egészen Ispahanig és Raiyig elkalandoztak (GT^). Ez volt a legnagyobb nomád betörés, amely a VI. és VII. században keletről érte Perzsiát. A sikeres portya után a kagán parancsot küldött Cembukhnak, a portyázó csapatok vezérének, mire a nomádok kivonultak Perzsiából. Smbat ekkor újra megszervezte seregét s most már ő vonult a „kúsánok népe és a heftalita király ellen" (ed. MALKHASYANC', 106 1 7_ 1 8: /• •jtfmj tu^fl ^n^uİLuıg L ,upfu,Jl ^t^i/Kuqhutj). Csapatai győzelmesen hatoltak be Tokharisztánba, a kúsánok heftalita, illetőleg nyugati türk uralom alatt álló területére, majd sikeres portyázó hadjáratok után visszavonulva Marvban és Marv-i Rödban táboroztak (68 i a 33). Sebeos ezután a visszatérő Smbat fényes udvari fogadtatásáról, 617ben bekövetkezett haláláról (69 17 1 8), valamint temetésének körülményeiről számol be. Ezután a szövegben minden átmenet nélkül bizonyos csapatok fellázadásáról van szó és arról, hogy ezek a csapatok a Nagy Kagán szolgálatába mentek át, majd az ő parancsára az északi vidékeken keletről nyugatra vonulva csatlakoztak a Cenastan Cepetukh (Kínai Oepetukh) seregéhez és a kaukázusi Cor szorosán át a bizánci császár segítségére siettek (69 2 3 .,„). Sebeos e több szempontból is nagyjelentőségű tudósításainak magyarázatában a más forrásokból is ismert 8 így biztosan értelmezhető adatokból kell kiindulnunk. Ilyen elsősorban a „kúsánok népe és a lieflalita király" kifejezés, amel} a Pseudo-Sebéos tudósításával kapcsolatban mondottak szerint helyesen tükrözi a VI. századi tokharisztáni viszonyokat. A kúsánok Tokharisztánban, amint fentebb már láttuk, 450 óta valóban heftalita fennhatóság alatt álltak. Az 558-ban bekövetkezett türk hódítás ténye szintén világosan kifejezésre jut Sebeos elbeszélésében. Nem kétes ugyanis, hogy Észak Királya, a Nagy Kagán, akihez a heftalita vezetés alatt portyázó kúsánok Smbat tói elszenvedett vereségük után segítségért fordultak, a nyugati türk kagánnal azonos. Ez nemcsak az Észak Királyáról fent (108) mondottakból, hanem Sebeos elbeszélésének földrajzi körülményeiből is szükségszerűen következik : Észak Királya, a Nagy Kagán az Oxuson túlról érkezik a kúsánok, illetőleg a heftaliták segítségére, az Oxuson túli területek pedig a források egész sora szerint 558 óta. a nyugati türkök fennhatósága alá tartoztak. Teljesen világosak Smbat történetének befejező sorai is, ahol arról van szó, hogy bizonyos lázadó csapatok miként vonulnak a Nagy Kagán parancsára a Cenastan Cepetukh-hoz, majd annak csapataival együtl Herakleios segítségére. Míg azonban Moses Kalankat vae'i és a bizánci források esak arról 195
