Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A korai kazár történelem forrásainak kritikájához: MTA I. Oszt.Közi. XV (1959), 107-28
113 bizonyára az eredeti Sebéos szerint is fontos mozzanata lehetett Herakleios hadjáratának. A tartalomjegyzékből idézett részletet ugyanis a „népek megszámlálhatatlan sokaságának elküldése" szavak követik, a t'etal király tehát feltehetőleg Sebéos szerint is igen jelentékeny segítséget nyújtott a császárnak. A kihagyás okáról biztosat nem tudunk, azonban aligha járunk messze az igazságtól, ha feltesszük, hogy a törlés egy olyan másoló műve volt, akit túlságosan megbotránkoztatott a császár cs a barbárok szövetsége, s hogy a császár, a keresztyen világ feje, szorultságában a kazárok pogány fejedelmének ajánlotta fel leánya kezét. Bizonyára sokan voltak Örményországban olyanok is, akik visszaemlékeztek arra a hatalmas katasztrófára, amelyet a kazárok több esztendőre elhúzódó újabb, 629. évi hadjárata okozott az örmény területeken. 1" Ha azonban Sebéos mai szövegéből eltűntek is a császár és a barbárok kapcsolataira vonatkozó, kompromittáló mondatok, a t'etul királynak Herakleios részére nyújtott segítségéről magáról — egészen más összefüggésben — nála is szó van. Sebéos ugyanis részletesen beszámol azokról a harcokról, amelyeket II. Khosrav (589—629) perzsa király, Herakleios ellenfele folytatott az Irán keleti határain át betörő barbárokkal. Ezekben a harcokban Khosrav fővezére egy örmény íőúr, Smbat Bagratuni volt, akit Khosrav a Kaspi-tó délkeleti kiszögellésénél levő Hyrkánia marzbánjává nevezett ki (ed. MALKHASYANC', 61 s „). Ezek az események a VT. század végen, tehát abban a korban játszódtak le, amikor az örmény nakhararok (hűbéres főurak) egv része a bizánciakhoz, a másik része pedig a perzsákhoz csatlakozott. Ugyanabban az időpontban harcoltak ekkor örmény csapatok Bizánc tbrákiai határán, az Al- Duna vidékén és Perzsia keleti határán, a tokharisztáni végeken a betörő barbárok ellen. Mikor Smbat Hyrkániába érkezett, ott — bizonyára váratlanul — örményeket is talált, akiket egy korábbi lázadás során telepítettek a perzsák Hyrkánia északkeleti határára, T'urk'astank'és Dehistan vidékére, a mai türkmen steppe délkeleti peremére. Sebéos szerint a hyrkániai örmények Smbat odaérkezése idejére már elfelejtették anyanyelvüket és írásukat, keresztyén papjaik sem voltak, életmódjuk pedig teljesen hasonlóvá vált a steppei nomádokéhoz (61 lg 2 1). Smbat nyolc évig (598—605) viselte a hyrkaniai marzbáni tisztséget, s ez alatt sok harcot vívott Ystahm (Bistám) lázadó híveivel és lázadó örmények kel is (62 g—63 u). 1 7 Ezután az udvarba ment, majd Khosrav parancsára számos örmény hűbéres úr társaságában nagy sereggel, közötlük a hyrkániai örmény származású nomád határvédőkkel megtámadta a Kelet-Iránban portyázó kúsánokat és visszavonulásra késztette őket (66 9 2 8). Ekkor a kúsánok ••Moses Kakinkul vae'i, ed. Tiflis, 34-37 ; vö. I. OK. X1II/I-4, 1958, IS. 1 7 A dátumokat és Bistain lázadását illetőleg vö. M. J. TIIOGIXS, ChronologA ot Thcophyl. Sim. S. I. 1—8 : Orient. Christ. Period. XIII (1947), 225--232. 1Q4
