Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Ogurok és türkök Kazáriában: Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből (1981), 53-7
53 «ágában élő oguz-ujgur (a türk feliratokban : Toquz-oguz) csoport. Más t'ie-lö törzsek a listaszerint aTiensanban, ismét mások pedig az Altajtói délnyugatra, valamint a Balhas-tótól keletre, továbbá a Szir-Darjától északra, s végül a Bizánci Birodalom közelében élnek. Az utóbbi törzscsoport tagjai között szerepel az A-lan nóv is, amely nyilvánvalóan a kaukázusi alánokra vonatkozik. Ezt természetesen Hirth maga is felismerte, sőt arra is gondolt, hogy a többi itt felsorolt törzsek nevei között az onoguroké ós a bolgároké is megtalálható. Hirth azonban nem volt kínai nyelvtörténész, s az ő korában még az arra hivatottak is meglehetősen az elején tartottak a kínai nyelvtörténeti kutatásoknak. így azok a magyarázatok, amelyeket Hirth a kaukázusi t'ie-lö csoport egyes törzseinek kínai neveihez fűzött, sem Hirth kortársainak körében, sem az újabb kutatóknál nem találtak helyeslésre. Nagyobb baj volt azonban ennél, hogy Hirth fel sem vetette azt a kérdést, hogy milyen viszonyban voltak az európai t'ie-lö törzsek az európai nyugati türkökkel, pontosabban a kazárokkal. Ennek az oka pedig az volt, hogy — bár a t'ie-lök és a türkök megkülönböztetése mind a Szuj-, mind fjedig a T'ang-évkönyvekben tökéletesen világos — szinte minden kutató elfogadta (sokan még ma is tartják) azt a gondolatot, amelyet még V. Thomsen vetett fel 1896-ban, s amely szerint a t'ie-lök neve megvan a keleti türkök egyik szárnyát jelölő Tölisz névben. Az utóbbit jól ismerjük a türk feliratokból, mint a Tardus (a másik szárny törzseinek összefoglaló neve) párját. Hirth még megtoldotta ezt a feltevést azzal a merész magyarázattal, hogy a tardusok neve a kínaiaknál feljegyzett t'ie-lö törzs, a Szie Jen-tő nevével azonos. így a két kiváló tudós, Thomsen ós Hirth végeredményben olvan magyarázatot adtak elő, amelyek szerint a türkök mindkét törzscsoportját oguz-ujgur törzsek alkották, holott a kínai források világos leírásai szerint a türkök nem voltak azonosak az oguz-ujgurokkal. Még nagyobb azonban a zavax, ha a t'ie-lök nyugati csoportjaiban is töliszeket és tardusokat keresünk. Végül elfogadhatatlan mindkét magyarázat nyelvi szempontból is. Ma ugyanis már tudjuk, hogy a t'ie-lök korábbi kínai neve egy eredeti tigligeí tükröz, amely egy még korábbi ting-lingro megy vissza. Talán ez volt az oka annak, hogy Thomsen később maga is feladta magyarázatát azzal, hogy 1924-ben kiadott munkájában már nem íö/i,<zekről, hanem töliszekiől ós tardusokról beszél, és nem tesz említést többé a korábbi t'ie-lö magyarázatról. A rovásírás olvasási lehetőség )i ugyanis nemcsak a tölisz, hanem a tölis vagy tülis olvasását is megengedik, s így a régi ting ling ~ lig-lig ~ tie-lö név és a tülis közötti hangalakheli egyezés is végleg eltűnik. Mind történeti, mind pedig földrajzi szempontból világos ezzel szemben, hogy a keleti türkök nem voltak oguz-ujgurok, és — ami most bennünket érdekel — semmi kapcsolatban sem voltak Kelet-Európával. A t'ie-lök végső fokon a ting-ling törzsszövetségnek voltak a közvetlen utódai, amely már a hiung-nu kor elején, az i. e. 3. században szerejjcl a kínaiaknál, s amelynek 179
