Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Ogurok és türkök Kazáriában: Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből (1981), 53-7
53 a sorsa egészen a türk időkig követhető forrásainkban. Minthogy továbbá sem az európai türkök (kazárok), sem pedig az európai t'ie-lök semmilyen kapcsolatban nem voltak a keleti törökökkel, nincs okunk arra, hogy a keleti türkök kelet-európai szerepéről beszéljünk. Ahhoz azonban, hogy a feltevést a t'ie-lök. valamint az ogurok azonosságáról szilárdabb alapokra helyezhessük, először tisztáznunk kell a Szuj-su t'ie-lö tudósításának kronológiáját ós történeti hátterét. Az első kérdés, amely itt felmerült az, hogy a t'ie-lö keleti törzscsoportjai 546-ban, az európai t'ie-lö törzscsoportok pedig 567-ben elvesztették önállóságukat. Magyarázatra szorul tehát, hogy miért szerepelnek a Szuj-su tudósításában mind a keleti, mind ])edig az európai t'ie-lö csoportok önálló népként. A keleti t'ie-lök leverése után a türkök szomszédságában élő t'ie-lö törzsek a keleti türk törzsszövetség szerves részeivé váltak. Minthogy a türkök és az oguzok nyelvileg azonosak voltak, az egységet igen szorosnak kell gondolnunk. Úgy látszik azonban, hogy az oguzokból nem veszett ki a teljes önállóság emléke. Cs'ang-szun Seng, a híres kínai hadvezér ós államférfi, a türköknek a kínai határvidék ellen 582-ben végrehajtott portyája idején már azt az álhírt terjesztette, hogy a türköket rövidesen a lázadó t'ie-lök támadása fogja érni. Jellemző a türkök és az oguz-ujgurok közötti viszonyra, hogy ez az álhír már magában is elegendő volt arra, hogy a türköket csapataik visszavonására bírja. A továbbiakban a kínaiak még tudatosabban igyekeztek bevonni politikájukba a t'ie-löket. Ezt nagyban megkönnyítette a keleti ós nyugati türk birodalom végleges szétválása 582-ben, továbbá, hogy 587-ben a keleti türk törzsek két szárnya is önállósult ós egymás ellen fordult. Ez azt jelentette, hogy Tüli kagán (588 — 608) nemcsak Tardu nyugati türk kagánnal (576 -603). hanem Tulan kagánnal (588 — 599), a másik keleti türk szárny uralkodójával is ellenséges viszonyban volt. A türk széthúzás még erősei). »en Cs'ang-szun Seng malmára hajtotta a vizet. 599-ben Tulan kagánt emberei megölték. Minthogy Tüli kagán kevéssel előbb a kínaiaknak hódolt, ós a kínai határvidékre költözött, egy pillanatra lehetségesnek látszott, hogy Tardu nyugati türk kagán a saját uralma alatt egyesítheti a nyugati és keleti türköket. De már 600-ban súlyos vereség éri a kínai határvidéken, úgyhogy a t'ie-lö törzsek, kihasználva a zavart, szótszóródnak. 601-ben folytatódnak a türk támadások, de folytatódik a t'ie-lö törzsek lázadása is. Cs'ang-szun Seng 602-ben felveszi a kapcsolatot a t'ielökkel, hogy a birodalom mellé állítsa őket. 603-ban a lázadó t'ie-lö törzsek Ni-li nyugati türk kajánra mérnek súlyos csapást, majd k'tör a keleti oguzujgur törzsek nagv lázadása, amelyben tíz törzs vesz részt. Ez a törzscsoport a kínaiaknak szándékozik meghódolni. A helyzet reménytelenné válik Tardu kagán számára. Emberei szétfutnak, az egykor oly hatalmas uralkodó pedig kénytelen a t'u-jü-hunok területére menekülni, ahol végleg eltűnik. Cs'angszun Seng politikája ekkor arat teljes diadalt. 180
