Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Ogurok és türkök Kazáriában: Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből (1981), 53-7
53 OGUROK ÉS TÜRKÖK KAZÁRIÁBAN A kelet-európai népvándorlás kori történelem egyik legjobban ismert fejezete az ogur—bolgár népek megérkezése keletről, a Kaukázustól északra levő vidékre és a Pontus környékére, i. sz. 463 táján, egy évtizeddel Attila halála után. Ugyanilyen jól ismert tény az is, hogy mintegy fél évszázaddal később (508) szabir törzsek követték az ogurokat, akik a Volga torkolatvidéke ós a Kaukázus között telepedtek meg, a későbbi Kazária központi területén. Ujabb fél évszázad múlva, 557 ós 567 között az uar-choniták (avarok) törzsei vonultak át a Kaukázustól ÓRzakra levő és a pontusi teriileteken. Az ogurok 463. évi megérkezése után azonban a legnagyobb eseménynek a nyugati türk kagán kaukázusi hadjárata bizonyult. 567-ben jelentek meg a kagán csapatai a Kaukázus közelében, s ettől kezdve egészen 963-ig a nyugati türkök, pontosabban kazár nevű törzsük uralkodott a Volga, a Don és a Kaukázus által bezárt területen, sőt időnként a Dontól nyugatra és a Volga környékén levő országokon (burtászok, volgai bolgárok, baskírok) is. A türkök megérkezését követő eseményekről nem rendelkezünk részletes értesülésekkel. Aimyit azonban tudunk, hogy a kubáni onogurok és a velük szomszédon alánok megkísérelték az ellenállást a türkökkel szemben, de vereséget szenvedtek. Erről Turxathos, a nyugati türkök Türk (kínai Tu-li, ókínai tou-liuk) törzscsoportjának sadja beszélt kérkedéssel és fenyegetőzve a bizánci követeknek, akik 576-ban találkoztak vele. Ugyanez lett azonban a sorsa a Volga alsó folyásától nyugatra élő oguroknak, valamint az utigurok töredékeinek is, amint azt az 569 — 571. évi bizánci követség jelentéséből látjuk. 576-ban, Bosporos bevételekor, mindenesetre az egész Kaspi-tenger és Pnntusz közötti terület türk fennhatóság alá került. Felmerül azonban természetesen a kérdés, hogy mindezek az adatok kapcsolatba hozhatók-e legfontosabb steppei forráscsoportunkkal, a kínai tudósításokkal. A válasz e kérdésre csak 1899-ben látszott először lehetségesnek, amikor F. Hirth híres A 7acáioortjában közzétette a Szuj-dinasztia (i. sz. 581 — 618) évkönyveinek (Szuj-su, 84. fejezet) egy fontos tudósítását a hatalmas t'ie-lö törzsszövetségről. A türk és ujgur időkben ugyanis a kínaiak három fejezetben tárgyalják a belső-ázsiai török népek történetét: egy fejezetben a t'ie-lökről, egy másikban a keleti (északi) és egy harmadikban a nyugati türkökről tudósítanak. A Szujsu t'ie-lö tudósítása egy Bor t'ie-lö törzscsoport leírását tartalmazza, amelyek közül a legkeletibb a keleti türkök szomszéd178
