Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A kazár kil ~ kel eredete: Magyar Nyelv XLIX (1953), 174-8

:tıii Az átvétel feltevésének földrajzi nehézségei nincsenek. Az iráni g

il a közvet len érint kezés korában (a VI. századtól kezdve) már igen korán átkerülhetett a délnyugat i t örökség nyelvébe. A kazároknak szintén igen sok alkalmuk volt az átvételre. Kiég, ha utalunk arra, hogy fővárosuknak egyik felét állandóan az ezerszámra odaérkező mohamedán perzsák, khvárezmiok és kálizok lakták. A mai esuvas területre az egykor fitt is uralkodó kazárok révén korán eljuthatott a szó. Számolnunk kell azonhan a közvetlen átvétel lehetőségévei is: mohamedán forrásokból tudjuk, hogy az iráni és arab kereskedők hatalmas karavánokat küldtek Khvárczmböl a volgai bolgárok birodalmába. Az iráni eredet megmagyarázza a gil és kii között mutatkozó szófajheli eltérést is. A csuvashan a kii, az említett tnUm- 'házasodni' származékot nem tekintve, teljesen kiszorította a használatból az eredetileg ott is önálló főnévként meglevő óstórök eredetű öv szót. Idegen eredetét ma már csak az mutatja, hogy bár a szókincs legtöbbet használt elemei közé tartozik, nincsenek származékai. Ezzel szeinls-n nem szorította ki a gil a délnyugati török nyelvekben származékaival együtt ina is életerős ür-ct, hanem mint származékok és önálló jelentés nélküli partikula az rir-el ellentét ben elejétől kezdve esak bizonyos szintagmákban (vö. a fenti példamondatokat) szerepelt. Az emiitett török és középperzsa szavakhoz fűződő részletkérdésekben természetesen a török és iráni hangtörténészeket illeti a végső szó ; úgy gondolom azonban, hogy nem felesleges, ha erre a magyarázati lehetőségre felhívom a figyelmet. 177