Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Etimológia és filológia (bolgár-török jövevényszavaink átvételének történeti hátteréről: Az etimológia elmélete és módszere (Nyelv-tud. Ert., 89. sz., 1976), 82-9
S3 vehető tekintetbe: a bolgár-török és a kazár. Minthogy pedig GOMBOCZ is, mint gyakorlatilag az egész szakirodalom 1878 óta, elfogadta A. KUNIK és mások bizonyítását, amely szerint a mai esuvasok az egykori volgai bolgár-törökök leszármazottai, a feladat GOMBOCZ számára leegyszerűsödött: ha sikerül igazolni, hogy a kazárok nyelve nem esuvasos jellegű török nyelv volt, akkor az is végleg igazolódik, hogy esuvasos jellegű jövevényszavaink átadói esak a bolgár-törökök lehettek. A kazár nyelv jellegének közelebbi meghatározásában GOMBOCZ a dialektológiailag közömbös hangalakú kazár nvelvmaradványokat mellőzve döntő jelentőséget tulajdonít magának a kazár népnévnek, továbbá az arab feljegvzésű Sárigéár (ma a Sárigéin1 tekintjük a helyes olvasatnak) és a görög féljegyzésű XóqxeÁ földrajzi neveknek. Az utóbbi név olvasatát GOMBOCZ, tekintve, hogy a görög szigma szerinte itt idegen nyelvi J-t és s-et egyaránt képviselhet, kétesnek tekintette, a másik két nevet azonban és ezzel együtt a kazár nyelvet is — határozottan küztörök jellegűnek határozta meg. így számára már 1912-ben világos volt, hogv esuvasos jövevényszavaink átadói csak a bolgár-törökök lehettek. Ami a Sárigéár, illetőleg Sárigéin földrajzi nevet és a kazár népnevet illeti, a későbbi kutatás (NÉMETH GYULA, A bonfoglaló magyarság kialakulása. 1930. 212; 37, 211) is megerősítette GOMBOCZ eredményeit. A Sárigéin eredetileg valóban köztörök jellegű és 'sárgás' jelentésű közszó, s a kazár népnév köztörök jellegéhez sem fér semmilyen kétség sem. Más kérdés a kazár népnév vitatott etimológiája: továbbra sem teljesen világos a török qaz- gyök kérdése. Viszont P. PELLIOT kísérlete, hogy a kazár népnevet egy i. sz. 555-ből való eredeti szír ^asar-ra vezesse vissza, már kiindulópontjában elhibázottnak tekinthető (vö. megjegyzéseimet: Stud. Turcica, ed. L. LIGETI. Budapest, 1971. 133-48). Sokkal nehezebb problémák fűződnek a XágxeÁ névhez. Először is meg kell jegyeznünk, hogy e név első hangja a héber feljegyzésű Tí^tt? (S.r.kyl) formából ítélve határozottan é, nem pedig s (O: sz). (P.K. KOKOVCOV, Evrejskohazarskaja perepiska v X veke. Leningrad, 1932. 31 1 9; vö. PELLIOT, Histoire de la Horde d'Or. Paris, 1949. 214 5). Ez pedig, tekintettel a bizánci forrásokban megadott jelentésre (Sarkéi: 'fehér ház (szállás'), határozottan azoknak a véleménye mellett szól, akik a csuvas éyr% 'fehér' jelentése alapján a csuvasból magyarázzák a Sarkéi nevet. Az első ilyen magyarázatot C. M. FRAEHN már 1828-ban felvetette (vö. J. KLAPROTH: Journ. Asiat. 1828: 417). tehát egy olyan időpontban, amikor még a csuvas r yelv hovatartozása sem volt világos. Mikor azután a múlt század közepe táján sikerült igazolni, hogv a csuvas a török nyelvek közé tartozik, sokan éppen a kazár Sarkéi név csuvas jellege miatt — úgy gondolták, hogy a csuvas nyelv esuvasos jellegéhez sem férhet kétely. így gondolkozott nálunk 1877-ben HUNFALVY PÁL (Ethnographie von Ungarn 257), de korunk legkiválóbb szakemberei közül is sokan voltak, még a közelmúltban is, ezen a véleményen (LIGETI: Bárczi-Eml. 237 8; PELLIOT i. m. 207—24). A Sarkéi név GoMBoeztól előadott köztörök értelmezésének legszembeötlőbb gyengéje kétségtelenül az, hogy ő a köztörök sar'iy szónak a 'sárga' mellett — adatokra való hivatkozás nélkül 'weiss' jelentést is tulajdonít (BTLw. 199 — 200). A sar'iy szónak ezt a jelentését azonban sem az újabban kiadott ótörök szótárak, sem a török etimológiai szótárak nem ismerik (vö. még. I. LAUDE — CIRTAUTAS, Der Gebrauch der Farbenbezeichnungen in den Türkdialekten. 1961. 64 — 8). 'Fehér' jelentése csak a csuvas éyri-nek van. A csuvas éyr$ szó egy korábbi *J<m-ra, az pedig egy *siari(y) formára 1 57
